Kilencvenegy éves korában, február 6-án meghalt Alec McCowen, a Hitchcock-féle Téboly Oxford felügyelője – számolt be róla a The Guardian. A lap szerint káprázatos tehetség volt, aki megállta a helyét a klasszikus és újabb darabokban, két jelentős egyszemélyes darabban, tévés produkciókban és nagyjátékfilmekben egyaránt.
Alec McCowen 1925. május 26-án született az angliai Kentben. Elvégezte a londoni Királyi Drámaművészeti Akadémiát (RADA), majd 1942 augusztusában állt először a színpadon Macclesfieldben. Yorki és birminghami darabokban játszott, és színpadi színészként bejárta Burmát és Indiát is.
Filmes debütálása az 1953-as háborús filmhez, a Kegyetlen tengerhez köthető. Felbukkant ezután A hosszútávfutó magányosságában (1962), az Alfred Hitchcock rendezte Tébolyban (1972), a Stevie-ben (1978), a Hanover Streetben (1979) és Az ártatlanság korában (1993). Az 1972-es, George Cukor rendezte Utazások nagynénémmel című vígjátékban közösen szerepelt Maggie Smithszel, alakításáért pedig Golden Globe-jelölést kapott. Játszott az Angel Pavement BBC-adaptációjában: J. B. Priestley regényének feldolgozásában Turgist alakította.
Népszerű volt továbbá egyszemélyes darabja, a The Gospel According to Saint Mark, amit a Thames adaptált televízióra 1979-ben. Főszerepet játszott az 1984 és 1985 között az ITV-n futó tévésorozatban, a Mr. Palfrey of Westminsterben is.
Önéletrajzát 1979-ben jelentette meg Young Gemini címmel, majd egy évvel később jött ennek folytatása, a Double Bill.
McCowen nyíltan vállalta homoszexualitását. Párja, a szintén színész Geoffrey Burridge 1987-ben halt meg, az AIDS okozta szövődményekben.
A The Guardian szerzője, Michael Billington szerint McCowen anekdotázásban verhetetlen volt. Előszeretettel mesélte például, ahogy 1950-ben New Yorkba utazott egy szerep kedvéért. Mégsem jöttek össze neki a dolgok, kedvetlen volt, mígnem egy nap azon kapta magát, hogy a színfalak mögött ül rosszkedvűen egy nővel, aki aztán félénken bemutatkozik neki: ő is színész volna, a neve Marilyn Monroe. Egy másik McCowen-anekdota szerint a Lear király színpadi adaptációjában játszott 1962-ben, Peter Brook rendező pedig azzal biztatta őt még a függöny felgördülése előtt: „szinte teljesen jó vagy”. McCowen szerint ez nem épp a legjobb mondat volt, amit egy színésznek mondani lehetett a kezdés előtt.
