Amihez nyúl, arannyá válik! Vicces ezt épp az Arany című filmjénél elsütni, de ettől még tény: Matthew McConaughey beírta magát a legnagyobbak közé, s kilépve a korábbi limonádéfilmek szépfiújának álcájából, már jó pár éve igazodási pont lett munkássága. Ha kell, csontsoványra fogy egy szerepért (Mielőtt meghaltam / Dallas Buyers Club), vagy teljesen átszellemül élete talán legjobb alakításához A törvény nevében (True Detective).
Mostani filmjében pedig mintegy 20 kilót hízva méretes pókhasat növesztett, a haját megritkítva középen kopaszra borotválta, s még élvezeti szerektől szétmart műfogsort is képes volt betenni azért, hogy eljátsszon egy kisembert. Egy álmodozót, aki szentül hitt igazában, görcsösen ragaszkodott ahhoz a rögeszméjéhez, hogy elképesztő mennyiségű aranyat találjon valahol, ami úgy tűnt, végül be is igazolódik. A láncdohányos, a párás őserdőben is folyton whiskey-t vedelő Kenny Wells figuráját valós személyről mintázták, s a modern kori aranyláz meséje is megtörtént eseményeket dolgoz fel, David Walshét. A kanadai férfi még 1989-ben alapította a Bre-X Minerals nevű ásványianyag-kitermelő vállalatot, amely néhány évvel később a történelem egyik legnagyobb tőzsdei botrányának főszereplője lett.
A helyszín Indonézia, Suharto három évtizedes uralmának (1968–1998) alkonya, ahol Walsh és társai 1993-ban megvettek egy földdarabot a Busang folyó mentén. S mindezt azért, mert egy geológus, a Fülöp-szigeteki Michael de Guzman szentül állította, hogy jelentős mennyiségű aranyat rejt az a vidék. A Bre-X pedig megüti a főnyereményt, robban a Wall Street, 1997-re a kanadai cég akkora kamut épít fel egy még ki nem termelt fikcióra, amilyet még nem látott a világ. Elered a pénzeső, mert mindenkinek az aranyra fáj a foga. Akár olcsó gyerekmunkások árán is, de az arany az kell, mert – mint mondják – jobb drog, mint a kokain.
Ezt a több szempontból is tanulságos történetet dolgozza fel a Stephen Gaghan rendezte, többek között McConaughey producerkedése mellett készített alkotás. Persze a neveket és az időpontot megváltoztatva, majd egy évtizeddel korábbra, 1988-ba helyezve a sztorit. A film közben minden különösebb csinnadratta nélkül az emberi lelkek mélyére ás. S ezen a ponton talán túl is mutat a valós eseményeken. A lényeg, hogy mit érez az a kisember, aki egész életében azért gürcölt, hogy valami oltári nagy dolgot vigyen véghez, s valami isteni csoda folytán tényleg rászakad a bank.
