Hongkongban is szeretik a magyar mozit

A tömeggyártás helyett a képzésre és a fiatalok ösztönzésére helyezik a hangsúlyt a különleges igazgatású területen.

Zseniális! Enyedi Ildikó új filmje, a Testről és lélekről egyszerűen csodálatos. A történet borzasztóan meghitt, egyúttal magával ragadó, minden egyes másodpercét élveztem! – Így áradozott a hongkongi Filmfejlesztési Tanács egyik munkatársa a Berlinben Arany Medvét nyert alkotásról, miután megtudta, magyar vagyok. Ez a rövid nyitány, majd a további bő félórás litánia helyre is tette azt az aggályomat, hogy mit keres egy magyar újságíró egy hongkongi filmes kiállításon. Mert valljuk be, akik szeretik a mozit, az ázsiai filmművészetet, azok ismerik, láttak már hongkongi filmet vagy olyan filmest, aki onnan indult el és futott be karriert (mondjuk Jackie Chan vagy John Woo filmrendező), ám Magyarországról nézve most is egzotikusnak számít a Nagy-Britanniától Kínához idén húsz éve visszakerült városállam filmipara.

Ennek ellenére a hongkongi piac az 1980-as évek végi, 1990-es évek eleji nagy felfutás és tündöklés utáni szerényebb években is kereste, keresi a kiugrási lehetőségeket, illetve azt, hogy a filmipar ütőerén tartsa a kezét. Ezt bizonyítja a minden évben megrendezett Entertainment Expo programsorozat, amely most március közepén kezdődött, közel egy hónapon át tart, és megannyi filmes, zenés, kulturális eseményt kínál.

Ami a filmes felhozatalt illeti, az idei háromnapos nyitórendezvényen mintegy nyolcszáz kiállító, azaz forgalmazó mutatta be termékeit. Elsősorban Ázsiából érkeztek, Hongkong és Kína mellett Japánból, Malajziából, Indonéziából, Indiából vagy a Fülöp-szigetekről, de voltak amerikai, sőt európai kiállítók is. Nem kellett sokat kutakodnunk, hogy magyar alkotásokra bukkanjunk: a European Umbrella ernyőszervezet standján ott virított Vranik Roland Az állampolgár című mozija, és Török Ferenc történelmi alkotása, az 1945 is. A szemfülesek kiszúrhatták a Horthy Miklós kormányzót alakító Ben Kingsley főszereplésével készült Walking with the enemy (Séta az ellenséggel) című mozit is.

A helyi közönséget elsősorban a hazai film- és tévésztárok érdekelték – közülük csak a fesztivált megnyitó veterán, Andy Lau volt ismerős –, ám mint a hongkongi nemzetközi filmfesztivált szervező társaság igazgatójától, az ugyancsak ismert filmes Roger Garciától megtudtuk, azért az európai alkotók – érdekes módon a színészek helyett a filmrendezők – is meg tudják mozgatni a hongkongi közönséget. Így Enyedi Ildikó is, aki – a hivatalos programfüzet szerint – az április 11–25. között esedékes filmes mustra egyik díszvendége lesz majd 20-án.

Garcia más érdekességeket is mondott, amelyek elsőre furcsán hangozhatnak egy kívülálló számára. Így azt, hogy, bár húsz éve véget ért a brit gyarmati korszak, Hongkong és a helyi filmipar még mindig finoman elkülöníti magát Kínától. Ezen a téren még ma is hongkongi és szárazföldi Kínáról beszélnek. Az elkülönülés jól érezhető a közönségen is. Garcia elmesélte továbbá, hogy sok nagy költségvetésű kínai történelmi film azért nem lesz kasszasiker, mert a hongkongi fiatalokat nem érdeklik ezek a témák. Nem mozgatják meg őket, nem ülnek be megnézni ilyen alkotást.

A különutasság a filmgyártásban is megvan. A saját gyártású alkotások mellett a közös, kínai tőkebevonással készült mozikat koprodukcióként tartják számon, ezek így jelennek meg a statisztikákban is. Tavaly 61 hongkongi film mellett 287 külföldi alkotást mutattak be, ez összesen 1,95 milliárd hongkongi dollár (mintegy 72,1 milliárd forint) jegybevételt termelt a 7,2 milliós városban. – Messze vagyunk 1993-tól, amikor 322 filmet készítettünk egy év alatt, ám ez már a minőség rovására ment akkor. Most az a cél, hogy minél jobb és profibb alkotások készüljenek – állítja Wellington Fung, a Create Hong Kong helyettes igazgatója. A színészként, producerként és segédrendezőként az 1980-as évek eleje óta tevékenykedő filmes azt emelte ki: miközben az 1970-es és az 1980-as években még ők próbáltak ellesni dolgokat az amerikai filmesektől, addig ma már a hongkongiak exportálják a szakértelmet és a tudást a régióba, szakembereik Kínában is kelendők. A lényeg a szakképzésben rejlik – állítja Fung.

Ennek egyik kulcsa a tíz éve indult Filmfejlesztési Alap, amely hat szakirányban – segédrendező, segédoperatőr stb. – indított kurzusokat, és diákjaik annyira népszerűek, hogy nem egy filmes akadt, aki át sem tudta venni a diplomáját, mert már vitték is Kínába dolgozni. Fontos megjegyezni, hogy a hongkongi kormányzat pénzügyileg is ösztönzi a fiatal alkotókat. Közpénzből finanszírozott külön ösztöndíjprogramot indítottak, amely együttműködésre sarkallja a filmeseket. A 1,5–4 millió hongkongi dollár (55,5–148,1 millió forint) közötti támogatásokat kizárólag rendezőből, forgatókönyvíróból és producerből álló kollektíváknak ítélik oda. A cél nem az, hogy egy embert tömjenek ki pénzzel, hanem hogy közös munkára fogják a fiatalokat. Tíz év alatt mintegy harminc ilyen filmtervet fogadtak el és támogattak összesen 81 millió hongkongi dollár értékben (hárommilliárd forint). Ezek az alkotások nem mellesleg 95 díjat zsebeltek be a különböző filmfesztiválokon.

A kérdés már csak az: az adófizetők hogyan vélekednek arról, hogy állami támogatást kapnak a filmesek? – Ha tehetséges vagy, megkapod, ha nem, nem. Ennyire egyszerű. Mi csak azt nézzük, hogy amennyire lehet, kereskedelmileg legyen sikeres az adott alkotás – összegezte lapunk felvetésére Fung.