New Yorkot elkezdte érdekelni, nálunk mi van

Karrierje mifelénk szokatlan. Új lemezén napjaink értékválságáról is énekel. Interjú Marozsán Erikával.

Vajon akkor is énekelne, ha nincs a Szomorú vasárnap? Marozsán Erika sosem gondolkodott még ezen. De az éneklés számára tényleg az 1999-es film után kezdődött. És nem csak az. A magyar színészvilágban kivételesnek számít az a külföldi karrier, amit azóta befutott.

Szerinte ez azzal magyarázható, hogy kevesen beszélnek nyelveket, és a színészek nagy része színházban játszik, ahol nehéz egyeztetni a forgatásokat. – Nekem is le kellett mondanom a folyamatos színházi karrierről. Kaposváron voltam, amikor elkezdődött a németországi pályám, és onnan nem volt megoldható a filmezés. Nehéz elindulni egy új országba. Alig beszéltem németül. A Szomorú vasárnapban, ami magyar–német koprodukcióban készült, még leszinkronizáltak németre. Akkor hirtelen rengeteg felkérést kaptam, de kevesen mertek abba belevágni, hogy leszinkronizáljanak. Húszasával mentek el mellettem a szerepek emiatt. De fantasztikus volt, mert megéltem, hogy milyen az, amikor egy karrier beindul. Ha az embert meglátják egy ilyen szerepben, csőstül jönnek a felkérések. Érdekes, hogy ezt Magyarországon sosem tapasztaltam. Kaptam felkéréseket, de nem volt folytonos karrierem a magyar filmekben.

A németországi munkának megvolt az az előnye, hogy rászoktatta a német precizitásra. – Ha nyolc órakor kezdődik a munkaidő, az azt jelenti, hogy nyolc órakor lecsap a kalapács a szögre. Nálunk nyolckor még csak besétálunk, kávézunk. Lehet késni egy kicsit. Ez volt nekem az otthonos. Most már annyira belém nevelték a precizitást, hogy néha zavar, ha nem ezzel találkozom. Persze én a balettintézetbe jártam, és az közelebb volt a német precizitáshoz. Biztosan ez is közrejátszik abban, hogy munkamániás vagyok. A színművészeti főiskolára már úgy kerültem, hogy sajnáltam az időt mindenre, ami nem munka.

Negyven filmet forgatott, számtalanszor állt színpadra, és két lemezt jelentetett meg a Szomorú vasárnap óta, de türelmesen tudomásul veszi, hogy sokaknak még mindig ez a film az első dolog, ami eszükbe jut róla. Végül is nagy szerep volt, sok mindent ez a film indított be a karrierjében. Például a rendszeres koncertezéseket és a lemezkészítést. A Szomorú vasárnapban ő énekelte el a legendás Seress Rezső-slágert; emiatt a film után több fesztiválon is felkérték, hogy lépjen fel. Zenészeket verbuvált, turnézott velük. 2006-ban megjelent az első album, és most a második, a Nem dobban a szív. – Talán minden emberben ott él az a kamaszos álom, hogy odaáll a mikrofon mögé, három srác pengeti a gitárt, a közönség meg csápol – mondja. Igaz, az ő koncertjeiken nem feltétlenül csápolnak, ez inkább színházi műfaj: klubokban, teátrumok deszkáin, művelődési házakban lépnek fel.

Egyelőre kérdés, hogyan fogadja a közönség a mostani lemezt, amely sokkal inkább kísérletező, mint az előző. Az még a jazzből indult ki, a zenészek nagy része afelől érkezett. A mostani dalokon viszont az indie rock hagyományai érződnek, bár alapvetően a saját világát próbálta kikísérletezni az alkotócsapat. A zeneszerző Födő Sándor Fodó, a szövegeket vegyesen írták befutott költők, mint Szabó T. Anna és Lackfi János, illetve pályakezdő fiatalok, mint a huszonkét éves Borda Réka, akinek a verseire az interneten talált rá Marozsán Erika. A lemezt a nőiségre, a női vágyakra, fájdalmakra építették fel. Van rajta Leonard Cohen előtt tisztelgő dal, és most először társadalmi kérdéseket boncolgató számokat is írtak.

Marozsán Erika úgy érzi, a 2010-es évek döntő változást hoztak világszerte. A politika rányomja a bélyegét a hétköznapjainkra. Forrong a világ, és az ember nem vonhatja ki magát ez alól. Átalakulóban vannak az értékek is, mindenütt a pénz, a hatalom kerül középpontba – ilyen témákkal is foglalkozik az új lemez.

– Korábban New York a hétköznapokban teljesen apolitikus volt. Amióta megválasztották Trumpot, folyton déja vu-m van. Mintha Magyarországon lennék. Mindenki nagy hévvel politizál. Olyanokat lehet olvasni, hogy a legmondénabb francia étteremben két asztaltársaság összeszólalkozott a politikán, és egy férfi pofon vágott egy nőt. Ez elképzelhetetlen volt korábban. Felszabadító is volt New Yorkban lenni. Most bármit csinálnak az emberek, szinte minden egy kiállás, egy statement. És hirtelen az is érdekli őket, hogy Magyarországon mi van. Provokálnak is minket, hogy foglaljunk állást politikailag, de nem hiszem, hogy feltétlenül szükség volna erre.

A lemezt március 17-én mutatják be a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban, de közben már egy új magyar filmet is elkezdett forgatni Marozsán Erika; a Paraziták a Paradicsomban Kasvinszki Attila rendezése. A filmben a főszereplő házaspár egyik tagját, Bettit alakítja majd, aki a négy évvel korábbi balesetben súlyosan megsérült férjével él együtt. A történet a népszerű német Marius von Mayenburg drámáját dolgozza fel, az emberi kapcsolatokra és azok milyenségére kiélezve. A drámaíró hazánkban Lángarc című darabjával vált ismertté, de sikerrel játszották a Csúnya, a Hideg gyermek, a Mártírok, valamint a film alapjául szolgáló Paraziták című darabjait is. – Öt emberről szól, akiket egy extrém helyzetben összezárnak egy lakásban. A kiszolgáltatottság és a bezártság őrületbe kergeti őket, egymáson élősködnek. Ez a történet jó példa arra, hogyan tudjuk elmérgesíteni a viszonyainkat, tönkretenni az egyetlen, gyönyörű életünket. Tudom, hogy naiv gondolat, de szerintem sokkal jobb volna szépen élni. Csak nehéz megtanulni.

###HIRDETES2###