Visszatért a 24: terror elleni háború újratöltve

Izgalmas, ám rizikós váltásokkal újult meg a 24 című sorozat. Interjú az új főhőssel, Corey Hawkinsszal.

Ehhez képest pedig itt van most a 24: Legacy (magyarul, picit hajazva a nyitókérdésre, 24: Újratöltve), amelynek epizódjait a magyar nézők minden kedd este 10 órától a VIASAT6 csatornán követhetik nyomon, s nem csak a rajongók számára kulcskérdés az, mennyire akar eltávolodni az eredeti koncepciótól, vagy épp, mi az, amit ezekből megtartana. Ezekre is válaszolt lapunknak maga a főszereplő, a Cartert alakító fiatal, s manapság egyre dinamikusabb karriert befutó Corey Hawkins, akit egy konferenciainterjún értünk el.

– Mindig is óriási 24 rajongó voltam, s azt hiszem, a sorozat sikere a formátumban, a valós idejű megjelenítésben rejlik. Ebben az új szériában azt látjuk, milyen személyiségfejlődésen megy keresztül a főszereplő, hogyan válik volt kommandósból terrorelhárító ügynökké, s az események miként alakítják őt magát, viszonyát a családjához, szerelméhez, bajtársaihoz és saját hazájához. Szerintem ez a kulcsa a folytatásnak – véli a színész. Hawkins amúgy mindössze 13 éves volt, mikor a sorozat elindult, így adott volt a kérdés, mennyire feszélyezi őt az, hogy Sutherland csizmáját kell felhúznia.

„Nem mondom, hogy nem izgultam, hogy átveszem Kiefertől a stafétát – akit nagyon tisztelek, s a sorozat alatt sok instrukciót is kaptam tőle –, de ha ez a fajta lámpaláz nem lenne, akkor semmi értelme nem is lenne csinálni a dolgot. Kockázatot kell vállalni ahhoz, hogy kiderüljön, sikeres lesz-e az egész, avagy sem. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy én nem Kiefer nyomán haladok tovább, hanem az új karaktert, Cartert akarom kialakítani, felépíteni. S ebben az én személyes bibliám maga a forgatókönyv, a sztori. Szóval ez egy remek kihívás, s nem hiszem, hogy a régi 24 árnyékában ragadunk majd” – állítja az egyébként olyan produkciókban, mint a The Walking Dead zombissorozat vagy épp a legfrissebb King Kong adaptációban is szereplő Hawkins.

A beszélgetés során külön kitértünk arra is, afroamerikaiként miként látja, az elmúlt évek tapasztalatai alapján, mennyire változik Hollywood és a filmipar a színes bőrű színészek, háttérmunkások valós vagy vélt diszkriminációjában. Sokan ugyanis tavaly az Oscar-gálán hangot adtak annak, hogy nagyon kevés nem fehér bőrű karakter tűnik fel a vásznon, főleg főszerepekben, s a rasszizmus, így vagy úgy, de még mindig áthatja ezt a szcénát is. Idén közben láttuk, hogy az a Moonlight (Holdfény) nyerte a legjobb film díját, amely feketékről szól, ráadásul mindezt a homoszexualitás témáján keresztül dolgozza fel.

„Nagyon örülök neki, hogy eljutottunk odáig, hogy egyre kevésbé számít, hogy mondjuk, én fekete vagyok. Hanem az, ki, milyen személyiség, egyúttal tudunk örülni annak, hogy különbözőek vagyunk, és ezt be is tudjuk mutatni. Ugyancsak örülök annak, ami idén az Oscaron történt, de úgy érzem, még több színes bőrű filmesre lenne szükség, illetve még több külföldi által készített mozira. Több külföldi tévés produkció kellene, illetve, számomra ez nagyon fontos, több olyan film, amit női rendezők készítenek. Ezért örülök például annak, hogy a megújult 24 részese lehetek, mert ebben a sorozatban igen erős női karakterek is feltűnnek” – összegezte tapasztalatait Hawkins.

S hogy milyen karakter Carter? Az epizódokat követve egyértelműen szerethető, szimpatikus, s kevésbé macsó, mint Bauer. Ha ezt nézzük, jól ráérzett a váltásra az eredeti szériát is jegyző Joel Surnow és Jon Cassar duó, akárcsak az ezúttal producerként megjelenő Sutherland. Ahogy arra is, hogy nem kell túlbonyolítani a dolgokat, nem kell az egy napra valószerűtlen mennyiségbe bezúdított akcióhalmaz.

Hogy ezek a finomhangolások a későbbiekben mire lesznek elegek, kiderül. Az egyelőre jó jel, hogy az új évad csak Amerikában 17 millió nézővel nyitott, s a további részek is négymilliós nézettséget hoztak eddig.

###HIRDETES2###