Ez a teher itt főleg Annára nehezedik, akinek a szerepében Beer derekasan helytáll: az érzelmek teljes skáláját felvonultatva egyetlen mosollyal képes teljesen új karakterre váltani. És a filmnyelv is leképezi a hangulati váltásokat – fekete-fehérről olykor színesre fordulunk, a folyamatos gyászban felkínálva az újrakezdés reményét. Ám hiába, ha Ozon nem kegyelmez: a végére csak az áldozatvállalás drámája marad, a fekete-fehér reményvesztettség. És a felismerés: miként vezeklésünk fakadhat önzésből és önfeláldozásból, úgy hazudni is lehet a magunk és a másik lelki nyugalmának visszanyeréséért is.
A bűntudat oldja a német–francia háborús pszichózist
Váltakoznak a fekete-fehér és a színes jelenetek Francois Ozon új filmjében, a Frantzban.
2017. 06. 01. 16:55
Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!