Szaffi örökké gyönyörű, és a rókákat sem lövik le

Rajzfilmjeit szinte mindenki ismeri, 90 éve született a sok népszerű animáció rendezője, Dargay Attila.

Érettségi után a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Burghardt Rezső impresszionista festő tanítványa lett, közben pedig a diósgyőri vasgyárban kereste meg a tanévre valót, de a szakosodása már nem jöhetett létre: 1949-ben osztályidegennek nyilvánították, és eltanácsolták. Ekkor a budapesti Nemzeti Színházhoz került, díszletfestőtanoncként dolgozott, s innen ment át Macskássy Gyulához, „a magyar rajzfilm atyjához”, akinél először kifutófiú volt, de később aztán az ott kialakult csapat alapozta meg a Pannónia Filmstúdió sikertörténetét.

Dargay ebben a közegben alakította ki saját, elnagyolt stílusát, ami nagyon jól passzolt a szatirikus, humoros filmjeihez. A hatvanas években a Jankovics–Dargay–Nepp hármas alkotta meg az első felnőtteknek szóló magyar rajzfilmsorozat hősét, Gusztávot (1964–1968), s aztán számos rövidfilm után Dargay rendezte a Pannónia első egész estés sikerfilmjét, a Lúdas Matyit (1976). Utána pedig jöttek sorban a klasszikusok: a Vuk (1981), a Szaffi (1984), valamint Az erdő kapitánya (1988) – a Vili, a verébnek (1989) Dargay nem rendezője, hanem dramaturgja volt. Közben pedig ifjúsági és gyermeklapoknak rajzolt (Pajtás, Kajla kutya, Dörmögő Dömötör).

Dargay Attilát a munka éltette, volt olyan figurája, amit kétszázszor is lerajzolt, hogy tökéletes legyen. Mindezt persze nem lehet úgy csinálni, hogy az ember nem szereti a gyerekeket. És nagyon szerette őket, a véleményük nagyon sokat számított neki egészen 2009. október 20-án bekövetkezett haláláig. Szaffi pedig, mint már mondtam, még mindig ugyanolyan gyönyörű.

Dicső és meredek

Dargay felesége és állandó munkatársa Henrik Irén, a Pannónia Filmstúdió operatőre volt, aki férjének köszönhetően lett autodidakta operatőr, és június 11-én ünnepelte 80. születésnapját. Amikor idén tavasszal újra megnyitotta kapuit a Pannónia, miután a 2000-ben magára hagyott épületet felújították, nyílt egy emlékkiállítás is , egyrészt Dargayra emlékezve, de leginkább a 40 évvel ezelőtt bemutatott Lúdas Matyira, Henrik Irén a kiállításmegnyitón mondott néhány szót: „A Pannónia Filmstúdió dicső időszaka a magyar kulturális életnek egyben egy meredek időszaka volt: sok tehetség külföldre ment ebben az időben, vagy különböző racionalizálási folyamatok következtében a pálya elhagyására kényszerült. Néhány ember azonban ennek az épületnek a falai között lehetőséget kapott arra, hogy valami nagyot alkosson, és éltek is a lehetőséggel. Később 300 fősre duzzadt a stúdióban dolgozók száma, és máig nehéz elhinni, hogy az egész egyik pillanatról a másikra darabjaira hullott.” Mi csak azt sajnáljuk, hogy a tárlat még Dargay születésének 90. évfordulója előtt, május végén bezárt.