Az isteni Lollo, avagy a szépség és a tehetség

Ma ünnepli 90. születésnapját Gina Lollobrigida, az ötvenes-hatvanas évek olasz filmcsillaga.

Színésznő, szexszimbólum – szupersztár. Szerintem még ma, ötven évvel pályája csúcsát követően is nagyon kevesen vannak, akik nem tudják, kicsoda Gina Lollobrigida. Pedig a XXI. század már egyáltalán nem kedvez – teljes joggal és nagyon helyesen – az olyan attitűdnek, amely őt a magasba emelte, ugyanis elsősorban szépsége miatt kapott lehetőséget a filmvásznon, de aztán bebizonyította, hogy tehetsége nélkül mit sem ért volna a szépsége.

Luigia Lollobrigida a Rómához közeli Subiacóban született 1927. július 4-én. A Gina keresztnevének becézett alakja, de Lollóként is sűrűn emlegetik. A legendákkal ellentétben nem az 1947-es Miss Roma szépségverseny győzteseként fedezték fel – a Miss Italián 3. lett –, hanem az azt megelőző évben, bár kétségtelen, hogy ehhez is köze volt szépségének: Mario Costa filmrendező 1946-ban egy római utcán fordult meg utána, és statisztálni hívta. Ezután Diana Loris néven kapott kisebb szerepeket, de rövid idő alatt Európa egyik legnépszerűbb színésznője lett.

A nézőket persze a tehetségénél jobban érdekelte érzékisége, ami érthetően nem tetszett Lollobrigidának. Az MTI összefoglalója szerint rövid hollywoodi kitérő után az ötvenes évek első felében forgatta legsikeresebb filmjeit. A Királylány a feleségem cigánylányaként Gérard Philipe volt partnere, Az éjszaka szépeiben René Clair rendezte. Nevét 1953-ban, a Humphrey Bogart oldalán forgatott Afrika kincsei című szatírában ismerték meg világszerte. A Kenyér, szerelem... vígjátéksorozatban Vittorio de Sica volt a partnere, s a harmadik részben keresztezte először útját nagy vetélytársa: az éppen gyermeket váró „isteni Lollo” kénytelen volt átengedni a főszerepet az akkor még ismeretlen Sophia Lorennek.

Itt kezdődött az a rivalizálás, amit a világsajtó elég ízléstelenül „kebelháborúként” emlegetett: soha nem nyilatkozott rosszat egymásról a két színésznő, de soha nem is játszottak együtt. A találkozást is kerülték, mígnem 1961-ben a moszkvai filmfesztiválon összefutottak, s megvalósult a színésznők rémálma: mindketten ugyanabban a méregdrága ruhában jelentek meg, mindketten be is perelték a tervező divatházat.

Lollobrigidából, hiába a sok próbálkozás, nem vált igazi hollywoodi sztár, pedig még külön reklámozták is, szintén elég ízléstelenül, mondván, ő a legjobb, ami a makaróni óta Itáliából érkezett. Kétszer jelölték Golden Globe-díjra: az 1968-as Jó estét Mrs. Campbellért és az 1985-ös Falcon Crest című tévésorozatért. Olaszországban készült filmjei közül az 1965-ös Cicababák hozta számára a legnagyobb sikert, az olasz cenzúra erkölcstelenség címén eljárást is indított a film miatt. Egyik utolsó emlékezetes alakítását a Pinocchio 1971-ben készült televíziós változatában, a tündér szerepében nyújtotta. Utoljára 2011-ben a Box Office 3D című olasz filmben szerepelt.

Visszavonulása után más művészetek felé fordult: fényképezett, szobrászkodott, énekelt és dokumentumfilmet is forgatott Fidel Castróról. A politikai pályával is megpróbálkozott, 1999-ben elindult az európai parlamenti választásokon, de nem kapott mandátumot. Magyarországhoz két dolog köti: fellépett a Magyar Televízió 1972-es szilveszteri műsorában, és 2005-ben ő volt a budapesti Operabál díszvendége. Lollobrigida számos díj és kitüntetés birtokosa: a Firenzei Művészeti Akadémia – harmadik nőként – tiszteletbeli tagjai közé választotta, a francia Művészeti és Irodalmi Rend lovagi fokozatával és a francia Becsületrend parancsnoka címével is kitüntették, és hamarosan csillagot kap a hollywoodi Hírességek sétányán. Idős korára a jótékonyság is központi elemmé vált az életében: árverésre bocsátotta ékszerei egy részét, hogy a bevételből az őssejtkutatást támogassa.

A bulvár ma sem hagyja békén, a környezetében felbukkanó pénzsóvár férfiak folyton témát adnak a sajtónak, de fia is megpróbálta gyámság alá helyeztetni. Utolsó botránya egy nála harmincnégy évvel fiatalabb katalán üzletemberrel zajlott, aki eljegyezte, de Lollobrigida meggondolta magát, a házasság furcsa mód mégis létrejött. A férfi ugyanis elé tett egy spanyol nyelvű papírt, amit Lollobrigida fordítás nélkül aláírt, így lehetővé vált, hogy Barcelonában, a színésznő távollétében is érvényes legyen az esküvő. Az idős filmsztár Olaszországban perelte be a férfit csalás és házasságszédelgés miatt, de a bíróság elutasította a keresetet.