Az isteni Lollo, avagy a szépség és a tehetség

Ma ünnepli 90. születésnapját Gina Lollobrigida, az ötvenes-hatvanas évek olasz filmcsillaga.

Pion István
2017. 07. 04. 8:28
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Színésznő, szexszimbólum – szupersztár. Szerintem még ma, ötven évvel pályája csúcsát követően is nagyon kevesen vannak, akik nem tudják, kicsoda Gina Lollobrigida. Pedig a XXI. század már egyáltalán nem kedvez – teljes joggal és nagyon helyesen – az olyan attitűdnek, amely őt a magasba emelte, ugyanis elsősorban szépsége miatt kapott lehetőséget a filmvásznon, de aztán bebizonyította, hogy tehetsége nélkül mit sem ért volna a szépsége.

Luigia Lollobrigida a Rómához közeli Subiacóban született 1927. július 4-én. A Gina keresztnevének becézett alakja, de Lollóként is sűrűn emlegetik. A legendákkal ellentétben nem az 1947-es Miss Roma szépségverseny győzteseként fedezték fel – a Miss Italián 3. lett –, hanem az azt megelőző évben, bár kétségtelen, hogy ehhez is köze volt szépségének: Mario Costa filmrendező 1946-ban egy római utcán fordult meg utána, és statisztálni hívta. Ezután Diana Loris néven kapott kisebb szerepeket, de rövid idő alatt Európa egyik legnépszerűbb színésznője lett.

A nézőket persze a tehetségénél jobban érdekelte érzékisége, ami érthetően nem tetszett Lollobrigidának. Az MTI összefoglalója szerint rövid hollywoodi kitérő után az ötvenes évek első felében forgatta legsikeresebb filmjeit. A Királylány a feleségem cigánylányaként Gérard Philipe volt partnere, Az éjszaka szépeiben René Clair rendezte. Nevét 1953-ban, a Humphrey Bogart oldalán forgatott Afrika kincsei című szatírában ismerték meg világszerte. A Kenyér, szerelem... vígjátéksorozatban Vittorio de Sica volt a partnere, s a harmadik részben keresztezte először útját nagy vetélytársa: az éppen gyermeket váró „isteni Lollo” kénytelen volt átengedni a főszerepet az akkor még ismeretlen Sophia Lorennek.

Itt kezdődött az a rivalizálás, amit a világsajtó elég ízléstelenül „kebelháborúként” emlegetett: soha nem nyilatkozott rosszat egymásról a két színésznő, de soha nem is játszottak együtt. A találkozást is kerülték, mígnem 1961-ben a moszkvai filmfesztiválon összefutottak, s megvalósult a színésznők rémálma: mindketten ugyanabban a méregdrága ruhában jelentek meg, mindketten be is perelték a tervező divatházat.

Lollobrigidából, hiába a sok próbálkozás, nem vált igazi hollywoodi sztár, pedig még külön reklámozták is, szintén elég ízléstelenül, mondván, ő a legjobb, ami a makaróni óta Itáliából érkezett. Kétszer jelölték Golden Globe-díjra: az 1968-as Jó estét Mrs. Campbellért és az 1985-ös Falcon Crest című tévésorozatért. Olaszországban készült filmjei közül az 1965-ös Cicababák hozta számára a legnagyobb sikert, az olasz cenzúra erkölcstelenség címén eljárást is indított a film miatt. Egyik utolsó emlékezetes alakítását a Pinocchio 1971-ben készült televíziós változatában, a tündér szerepében nyújtotta. Utoljára 2011-ben a Box Office 3D című olasz filmben szerepelt.

Visszavonulása után más művészetek felé fordult: fényképezett, szobrászkodott, énekelt és dokumentumfilmet is forgatott Fidel Castróról. A politikai pályával is megpróbálkozott, 1999-ben elindult az európai parlamenti választásokon, de nem kapott mandátumot. Magyarországhoz két dolog köti: fellépett a Magyar Televízió 1972-es szilveszteri műsorában, és 2005-ben ő volt a budapesti Operabál díszvendége. Lollobrigida számos díj és kitüntetés birtokosa: a Firenzei Művészeti Akadémia – harmadik nőként – tiszteletbeli tagjai közé választotta, a francia Művészeti és Irodalmi Rend lovagi fokozatával és a francia Becsületrend parancsnoka címével is kitüntették, és hamarosan csillagot kap a hollywoodi Hírességek sétányán. Idős korára a jótékonyság is központi elemmé vált az életében: árverésre bocsátotta ékszerei egy részét, hogy a bevételből az őssejtkutatást támogassa.

A bulvár ma sem hagyja békén, a környezetében felbukkanó pénzsóvár férfiak folyton témát adnak a sajtónak, de fia is megpróbálta gyámság alá helyeztetni. Utolsó botránya egy nála harmincnégy évvel fiatalabb katalán üzletemberrel zajlott, aki eljegyezte, de Lollobrigida meggondolta magát, a házasság furcsa mód mégis létrejött. A férfi ugyanis elé tett egy spanyol nyelvű papírt, amit Lollobrigida fordítás nélkül aláírt, így lehetővé vált, hogy Barcelonában, a színésznő távollétében is érvényes legyen az esküvő. Az idős filmsztár Olaszországban perelte be a férfit csalás és házasságszédelgés miatt, de a bíróság elutasította a keresetet.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.