Cicák, rókák, Ariadné fonala – miért nem készül több magyar animációs film?

Új erőre kaphat a magyar animációs film. A Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon jártunk.

A hatvanas évek második fele szerinte a lírai dokumentumfilmek sikersorozatáról szólt, míg a hetvenes évek elején egy másik mozgás kezdődött, ami az animációs filmeknek kedvezett. – Így tűnt fel a hetvenes évek közepe felé Cakó Ferenc, akinek a ’73-as Petőfi-festményanimáció volt az első filmje, amely magában hordozhatta a későbbi homokanimációi tervét is – mondja Buglya Sándor. Aztán egy évvel később jött az Okulária a Cakó–Mertz–Dövényi hármastól, amelyben szemüvegekkel játszattak el egy önálló kis világot. A választott technika itt már a pixilláció: emberek vagy tárgyak mozgását képkockánként veszik fel, a felvételek egymás után illesztésével keltve a mozgás látszatát. Zseniális trükkfilmeket tudtak így készíteni már jóval a legújabb fajta számítógépes technikákat megelőzően.

Így készült Varsányi Ferenc nyolcvanas évekbeli sorozata, majd filmje, a Suli-buli is. A naiv, börleszkszerű ifjúsági sztorit ugyan ma már könnyű megmosolyogni, de a kivitelezéstől könnyen leeshet az állunk.

A hetvenes évek végén, nyolcvanasok elején sikerült rengeteg befektetett energiával a digitális animáció formanyelvi bravúrjait idézni. Varsányit később sem kerülte el a siker, világszerte népszerű produkciókban dolgozhatott. Mind a Fecsegő tipegők, mind a Jaj, a szörnyek! Csupó Gábor nevéhez kötődött, előbbi pedig számos Daytime Emmy-díjat söpört be 13 éves működése során. Adódott is a kérdés, az idén az egész estés külföldi filmek zsűrijében helyet foglaló Varsányi miben látja a siker titkát. – Ha nincs jó alaptörténet, a siker sem érkezik. Csupóék célja az volt, hogy gyerekszemmel láttassák a világot, mintegy görbe tükröt tartva a felnőttek elé – fejti ki.

Szerinte újszerű volt a sorozat látványvilága is: a Simpson családhoz hasonlóan a kontúros, homogén színnel kifestett figurák mellett a hátteret is kontúrosan, homogén színekkel készítették el, méghozzá ugyanabban a stúdióban. – Újfajta gondolkodásmódhoz újfajta látásmód párosult: a siker titka itt kezdődik. A kivitelező rendezőként dolgozott a sorozatokon. Repülőgépre szállt, és távol-keleti stúdiókban felelt az ottani gyártásért: animációért, kifestésért, felvételért.

Varsányi mindenesetre nem tartja olyan rossznak a mai helyzetet sem. – Elképesztő mennyiségű sorozat készült az elmúlt hat évben, az animációs szakmában szinte lehetetlen szabad embert találni. Nem is tudom, hány évtizede volt ilyen utoljára – jegyzi meg. Technikai okai vannak szerinte, hogy ilyen kevés egész estés animáció készül itthon: sokkal több pénzbe kerülnek, és az előkészítési szakasz is jóval hosszabb. Mindenesetre bizakodó a saját produkcióját illetően. Régi terve a Rejtő-film megvalósítása, és szerinte jó úton van az egész estés Piszkos Fred-mozi. Nyáron dől el, hogy a terv szárba szökkenhet-e, s ha igen, a gyártás ősszel indulhat el.

A megvalósíthatósággal kapcsolatban kritikusabb Mikulás Ferenc, a KAFF igazgatója. Szerinte a rövidfilmek finanszírozása sem tökéletesen megoldott, hiszen elsősorban a tévében bemutatandó műveket pénzelik. Hiába fogadja el a támogatási alap a produkció jelentkezését, ha a televízió nem ad befogadó nyilatkozatot, akkor nincs szerződés. – Előfordult velünk is, hogy Orosz István kiváló filmötletét prezentáltuk, el is fogadták, a közmédia viszont nem adott befogadó nyilatkozatot, mondván, nem illeszthető a műsorstruktúrába – mondta. Igaz, azóta elindult az M5 csatorna is, ahol könnyebben boldogulnak a hasonló produkciók. Mindenesetre nem adták fel, megcsinálták így is az Albrecht Dürer rinocéroszát, amit az idei fesztiválon mutattak be.

Mikulás úgy látja, rövidfilm is kevés készül, a fesztiválra így a MOME diplomafilmjei is szerzői műként kerültek be, ami szerinte máshol nem jellemző. Viszont ha kevés szerzői film készül, kénytelenek egy kategóriába tenni őket. Annak idején az egész estés filmeket is a versenyprogramba tudták illeszteni, hiszen a Pannóniában évente kettő is készült, ezekkel pedig fel lehetett kelteni az európai animációs közvélemény figyelmét. Most viszont szerinte ott tartunk, hogy a rendszerváltás óta nem évente, hanem összességében készült el egy-két animációs nagyjátékfilm. Itt szintén tapasztal nehézségeket. – Volt, hogy pályáztam egész estés filmötlettel, de a filmalap nem fogadta el a kimondottan kisgyerekeknek szóló tervet. Úgy látták viszont, hogy családi filmeket kell csinálni, amelyek mindenki számára mondanak valamit – teszi hozzá.

A problémákat tapasztalja Buglya Sándor is. – A Kecskemétfilm, mely már száz magyar népmesén túl van, nem jöhetett volna létre, ha a magyar televízió nem támogatja ezeket az alkotásokat – mondja. Az általa támogatott amatőr filmesek sikereihez is szükség volt erre. Elég csak Nagy Gyulát említenünk, aki bemutatkozó, Süti című filmjét három hónapon keresztül kockázta az otthoni konyhában. – Rögtön be is ajánlottam a Kecskemétfilmhez Mikulás Feriékhez, hogy csináljanak vele valamit, mert iszonyú tehetséges – meséli Buglya.

Ujjhullám című filmjével Nagy már a ’87-es cannes-i filmfesztiválon is részt vett, hogy a rendszerváltáskor elkészítse a Magyar Televíziónak a klasszikus Krisztofóró sorozatot.

Buglya szerint van elég pénz filmre, csak jól kellene elosztani. Hiányolja a szakmai belső kommunikációt is, azt, hogy meg tudják beszélni egymással a problémákat. A KAFF-ot például jó alkalomnak tartja erre, de sokatmondónak érzi, hogy már évek óta nincs Magyar Filmszemle, ahol láthatnák egymás műveit. Producerként is úgy látja, jóval nehezebb a dolga, mint korábban. – Régebben ha nem is könnyen, de meg tudtuk szerezni a pénzt. Ma viszont ez kimondottan gondot jelent. Van filmem is, ahol most felmerült, hogy mi lesz, ha a szerbek beszállnak koprodukciós partnerként, és akkor jön a szerződésmódosítás, adminisztrációs problémák. Egyszerűbb mondanom, hogy kaptuk ezt a pénzt, megcsináljuk belőle és kész. De hát szeretném, hogy jobb legyen a film, nem? Akkor miért ne fogadnánk el a szerbek segítségét is? – sorolja.

Mindenesetre a diplomafilmek sorjázásának megvan a pozitívuma is: a MOME és a Metropolitan Egyetem már nevelik ki a következő generációt, akik sikeresebbé tehetik a magyar animációt. Mint Bertóti Attila is, akinek első jelentősebb rövidfilmjét, az Ariadné fonalát Buglya a filmes összeállításába is beválogatta.

Bertóti dolga sem volt egyszerű: a nagybányai születésű filmes a Sapientián tanult, ahol nem lehetett animációból diplomázni. – A makacsságának köszönhető, hogy megmaradt az animáció mellett. Vettem a bátorságot és javasoltam neki, hogy csinálja csak meg a filmet, majd valahogy átvisszük a rendszeren, és sikerült is – meséli Buglya. Mi pedig említhetjük még a rendkívül népszerű Nyuszi és őzt elkészítő Vácz Pétert, a KAFF versenyfilmjei közt a társadalmi konvenciókat bíráló filmmel induló Csáki Lászlót, vagy épp a nagydíj nyertesét, Wunder Juditot. Éppúgy a következő generáció ígéretes alkotói, ahogy mondjuk a kategórianyertes Bucsi Réka, vagy Tóth Luca, akitől a Superbia lett emlékezetes, vitára ingerlő alkotás.

Mikulás fájlalja, hogy kimaradt egy generáció, Dargayék után nem tudott kinevelődni a következő, a Mozgókép Közalapítványban pedig az élőszereplős játékfilmesek határozták meg a dolgok menetét. A kecskeméti stúdióban mindenesetre nem állt le a munka, csak épp már nem magyar produkciókhoz adták nevüket. Kollégái bábáskodtak például az Oscar-jelölt A vörös teknős megszületésénél. – Kicsit sajnálom, hogy nem magunk számára készíthetünk közben színvonalas, egész estés filmeket.

Öt ajánlat az idei KAFF-ról

Csáki László: Néhány szó
Egy unortodox köszönőbeszéd, a lelkendező Till Attila és a cinikus Csőre Gábor: nem véletlenül juthatott eszünkbe Csáki rövidfilmjéről Charlie Kaufman tavalyi remeke, az Anomalisa. Ott is egy az életközepi válságból kikeveredni nem tudó férfit láthattunk, aki a film csúcspontján zuhan szét teljesen a színpadon. Az idei rövidfilmes program egyik legemlékezetesebbjét készítette el a Fluxus hajfény és a Bádogváros alkotója.

Schuh-Lachauer: Lázadó rímek 1.
Nem véletlenül lett a legjobb európai tv-speciál, és kapta meg az Országos Diákzsűri díját is a Schuh-Lachauer páros közös filmje. Roald Dahl története a Piroska és a farkas, a Hófehérke, illetve A három kismalac sztorijait keveri, bámulatosan eredeti és vicces módon. 

Laguionie: Louise a parton
Jean-Francois Laguionie tavalyi egész estés filmjében egy idős asszonyt láthattunk, aki Robinsonként kénytelen egyedül túlélni egy kis tengerparti üdülővárosban. Az elemek helyett viszont főként magával kell megküzdenie hősünknek: csendesen, szerethető őszinteséggel vet számot életével. Az utóbbi idők egyik legszívmelengetőbb animációs munkája a kanadai film.

Dennis Tupicoff filmjei
A KAFF nemzetközi zsűrijébe bekerült ausztrál Tupicoff munkái olykor éjfekete humorukkal nyűgöznek le, máskor szimplán csak az élet sötét oldalával szembesítenek. Utóbbira jó példa Az anya hangja is, mely egy, a fiát elvesztő szülő eredeti rádióinterjújára épül. A melbourne-i VCA Film- és Televíziós Akadémia oktatójának munkásságából a fesztivál retrospektív válogatása szemezgetett.

Barkóczi Noémi: Second Hand
A magyar diákfilmes mezőny egyik legszórakoztatóbb darabját tette le az asztalra a Metropolitan Egyetemen tavaly végzett Barkóczi Noémi. A Second Handben egy cicás pulóver sorsát követhetjük nyomon, rengeteg bájjal, humorral, eredetiséggel és újraéledő reménnyel.