Felskiccelni egy egész nagyjátékfilmet

Kik azok a storyboardrajzolók, és hol tudják hasznosítani a tudásukat?

– A szakmai felkészültség mellett a gyorsaság, a megbízhatóság és persze az erős rajzkészség egyaránt fontosak a storyboardrajzolók munkájában. Sokszor csütörtök vagy péntek este hívnak fel azzal, hogy hétfőre kellene készíteni húsz-harminc kockát pár reklámfilmhez – derül ki a Pixoloid Studios társalapítója, Gombos Gáspár szavaiból.

Miközben viszont a megfeszített munkához alapos szakmai felkészültség kell, magát a storyboardozást eddig nem nagyon tanították sehol. Illusztrátorképzés ugyan van a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, a Képzőművészeti Egyetemen, és néhány más művészeti karon is a grafikai tervezés szakirányon belül, de a storyboardot az éppen csak érinti, miközben szükség nagyon is van rá reklámoknál és filmeknél is.

Júniusban ért véget a MOME első, a filmalap segítségével megvalósult hiányszakmai képzése. Kilenc pályakezdő storyboardrajzoló szerezhetett gyakorlati tudást a kurzuson, mindezt nemzetközileg is jegyzett szakemberek segítségével. Futaki Attila képregényrajzoló és Szabó Levente grafikus mellett a Pixoloid Studios alapítói, Molnár Márk és Gombos Gáspár is az oktatók között voltak.

– Akik most storyboardosként vannak a szakmában, általában grafikusok közül kerülnek ki – meséli lapunknak Gombos Gáspár. Vannak, akik a reklámszakmát szolgálják ki, míg mások nagyjátékfilmekhez készítenek illusztrációkat. És persze olyanok is akadnak, akik mindkét műfajban tevékenykednek. A reklámokhoz készülő storyboardoknál a rajzoló inkább figyel arra, hogy jól szolgálja a koncepciót, az illusztráció esztétikus legyen, és a karakterek gesztusait igyekszik szépen, érthetően bemutatni. Ez általában pár nap alatt megoldható. Egy harminc-negyvenöt másodperces spothoz általában tíz-tizenkét kockát szoktak kérni, és mint fentebb is írtuk, a határidő gyakran vészesen közeli.

A reklámos munkákra nem is nagyon illik a storyboard kifejezés Gombos Gáspár szerint, mert a reklám általában nem filmes nyelven beszél, nem mozgást ír le. A megrendelők inkább a koncepciót szeretnék illusztrációkkal megtámogatni. – A cél, hogy az ügyfél például a mosóporreklám-ötlet prezentálásakor ne csak egy felolvasható szöveget, de állóképeket is kapjon – mondja.

A filmes storyboardok más lapra tartoznak: dinamikusabb rajzokat, szögeket, kameraváltásokat kell bemutatni kevésbé kidolgozott és kevésbé esztétizáló vizuális nyelven. A rajzolók napidíjért dolgoznak be olyan produkciókhoz, ahol működik a látványért felelős művészeti részleg. – Behúzzák az embert, és azt mondják, három hónapig itt kell ülnöd és rajzolnod napi 8-10 órát – fejti ki Gombos. Költségesebb, akciódúsabb jeleneteket kell így felskiccelni előre, hiszen fontos, hogy ne menjenek mellé, ne vegyenek fel rossz szögből dolgokat. A nagyjátékfilmes storyboardrajzolók akár harminc-ötven kockát is meg tudnak rajzolni egy nap, mert nincs szükség olyan szintű kidolgozottságra, mint a reklámos kockáknál.

Az új képzés három fő részre oszlott. A képregény és a storyboard mellett volt a concept art is, ez utóbbiért feleltek Gombosék. – Látványtervezésnek lehetne fordítani, de rengeteg dolog tartozik bele – mondja. Könnyen előfordulhat, hogy nem pusztán helyszínterveket várnak tőlük, hanem épp kosztümdizájnt vagy tárgytervezést, esetleg egy meglévő forgatási helyszín átalakításának, kiegészítésének tervét. A diákokkal aztán tematikus kutatást, hangulati gyűjtést, tér-, tárgy- és karaktervázlatokat, nagy látványterveket készíttettek öt forgatókönyv valamelyikéhez. A Pixoloid az egyik első magyarországi látványtervező stúdióként több külföldi filmes produkcióban vett már részt. Egy-egy képen akár 15-20 órán keresztül többen is dolgoznak, a csapatmunkában hisznek. Részt vettek például Tarsem Singh tavaly indult sorozata, az Emerald City készítésében, ahogy a tavalyi brit The Last Dragonslayer és a National Geographic-féle Mars – Utunk a vörös bolygóra is a portfóliójukba tartozik.