Jobb, ha rögtön az elején tisztázzuk: már a címben is átejtenek bennünket. Az Emoji-film ugyanis jóval inkább tekinthető egy másfél órás termékbemutatónak, amit valami végzetes véletlen folytán vetítenek plázamozikban. Szó sincs azonban félreértésről. A Sony teljesen céltudatosan, minden apró részletre figyelve gyártatott egész estés propagandafilmet az okostelefonokról.
Gyerekfilmeknél megszokhattuk a bosszankodást: a bugyuta történet és az ezerszer megrágott karakterek csak azt a célt szolgálják, hogy értékesíteni lehessen még egy jégvarázsos párnát, Madagaszkár-pingvines McDonald’s-figurát. Az Emoji-film azonban szintet lép. Itt szó sincs semmiféle körítésről, kamusztoriról, illetve mesehősökről.
Az „animációs vígjáték” egy kamaszkorú fiú, Alex okostelefonjában játszódik, ahol az Egyszer volt az élet mintájára végzik titkos munkájukat a szorgos kis emojik. Ám hiba csúszik a gépezetbe, miután egy mísz-pofa képtelen valódi életunt fejet vágni, veszélybe sodorva a sírós szmájlik és levélspamek teljes világát. Egy tenyérjellel és egy hackerré lett hercegnővel indul el hősünk, hogy megakadályozza a végzetes telefontörlést. Mindezek után azt látjuk, hogy a kis figurák applikációról applikációra haladva bizonygatják a nézőnek: tragédia történne, ha Alex ezt az alkalmazást is törölné a mobiljáról. És ne legyen senkinek kétsége: szó sincs karikírozásról, a „filmben” tényleg ez történik.
Megvan a klasszikus fertőtlenítőreklám, amiben az izgő-mozgó baktériumok riadtan menekülnek, ahogy a gyilkos vegyszer eléri őket? Most képzeljük el, ahogy egy nagyjátékfilm őket teszi meg pozitív hősnek, amint meg kell győzniük az embert: rájuk nagyon is szüksége van. Máris Az Emoji-filmnél vagyunk, aminek a többféle arcot vágni képes emojiról szóló története annyira értelmetlen és ostoba, hogy véletlenről szó sem lehet.
A negatív reklám már hathat: ki ne akarná látni minden idők egyik legrosszabb filmjét? Pedig ez veszélyes játék: Az Emoji-film kicsikre és nagyokra egyaránt káros. A gyerekeket meggyőzi, hogy a kütyü tényleg pótolhatatlan, a szülő pedig logikusan egy életre eltiltaná az ostoba eszköztől. Ami épp annyit ér, mint kiskamasztól megvonni a Star Warst vagy a lövöldözős játékot. Az iskolai szocializációt jelentősen rontja, miközben azért nem is éppen rossz, ha van min elérni a srácokat.
Csak sajnos Az Emoji-film annyira vállalhatatlan, hogy semmiféle logikus mérlegelés nem következhet belőle.
