De forgatott, nem is akármiket: mégpedig a Fűre lépni szabad vígjátéki fölvezetése után trilógiát. A Megszállottak, az Elveszett paradicsom és Az utolsó előtti ember hatalmas vitákat váltott ki, megkerülhetetlen művek. Ám a pálya újabb csúcsa még nagyobb magasságok felé mutatott: a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? vidám, valamint az Isten és ember előtt szomorú meséje után jött az 1970-es Szerelem, amelyet hat évig nem engedtek megvalósítani: a forradalom után ugyanis íróját, Déry Tibort elítélték, akárcsak a főszerepet végül megkapó Darvas Ivánt. Tökéletes film született, a további főszerepekben Darvas Lilivel és Törőcsik Marival; minden idők száz legjobb filmje között jegyzik, és a magyar filmszakma és kritikusok Új budapesti tizenkettő nevű válogatásában is ott a helye – Cannes-ban többek között a zsűri nagydíját nyerte el.
Ennyi remekmű után mihez kezdjen egy magyar filmrendező a 70-es évek elején? Előveszi Örkény István drámáját, a Macskajátékot, amely aztán Cannes-ban versenyez az Arany Pálmáért, és Oscar-jelölést is kap. Az újabb irodalmi adaptáció, az Egy erkölcsös éjszaka (ami Hunyady Sándor A vöröslámpás ház című novellája után készült) újra esélyes az Arany Pálmára, de itthon nem igazán tudnak mit kezdeni vele. Akárcsak a (szintén) szocialista erkölcsöket sértő, Egymásra nézve című – megint Arany Pálmára jelölt – filmdrámájával: a nemzetközi filmkritikusok Cannes-ban díjazták, ám az itthoni kritikát annyira lefoglalta a leszbikus szerelem akkor tabudöntögetőnek számító ábrázolása, hogy nem igazán maradt ideje a film művészi gazdagságát észrevenni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!