Egy kislányát egyedül nevelő szöuli taxis (Szong Gang-ho) a nagy pénz reményében elvállalja, hogy Kvangdzsuba visz egy német riportert (Thomas Kretschmann) 1980 májusában. Csakhogy a várost a katonaság lezárta, és amivel a sikeresen kikerült blokád mögött szembesülnek, arra egyikük sem számított.
A taxis kimaradna az eseményekből, de szép lassan rájön, hogy amit a hírekben lát és az újságban olvas, köszönő viszonyban sincs a véres valósággal. A szinte paródiaszerűen túlrajzolt gonosz hatalom egyetlen célja, hogy a forrongás ne terjedjen túl a város határain, ezért semmitől nem riadnak vissza.
Az európai filmekhez szokott szemnek talán már-már elviselhetetlenül érzelmesnek hat a film, ez azonban a koreai mozik esetében sosem öncélú giccs. A taxisofőr pátosszal telt képsorai a könnyfakasztó heroizmusban az elnyomás és a diktatúra hazugsága elleni harc reményteljességét mutatják be. A valódi hősök azok, akik megkérdőjelezve a hatalom unásig sulykolt központi igazságát, kiállnak az emberi élet és méltóság védelmében, történjék bármi körülöttük – mondja a film. Ennél pedig aligha találhatnánk aktuálisabb üzenetet.
