Hét év után, december elején bíróság elé állnak a 2010-es Love Parade-tragédia felelősei Németországban. A duisburgi elektronikus zenei fesztiválon tömegkatasztrófa történt, nagyon hasonló ahhoz, mint alig egy évvel később a West-Balkánban Budapesten, csak jóval nagyobb méretekben.
Szervezési hibák miatt túl sokan szorultak össze egy szűk alagútban, pánik tört ki, és a tömeg sokakat agyontaposott. Az ügyben, amelynek annyi érintettje van, hogy az eljárás nem a bíróság épületében, hanem egy kongresszusi központban folyik majd, a város és a fesztiválszervező alkalmazottai a vádlottak.
A West-Balkánban három fiatal nő, köztük két középiskolás halt meg a tömegben. A 2010-ben Duisburgban történt tömegkatasztrófának pedig 21 áldozata és több száz sérültje volt. A közélet hónapokig a zenei fesztiválon készült képekkel és az értelmetlen halál miatti szomorúsággal volt tele, a Love Parade-ot jelképező pink szín mindenkinek az elkerülhető tragédiát juttatta eszébe, a túlélőknek pedig talán a mai napig ezt jelenti. Az 1989 óta megrendezett Love Parade az eset után örökre eltűnt a föld színéről, ahogy a West-Balkán nevű szórakozóhely is. Csak a gyász maradt, és persze a túlélők.
Ha jól belegondolunk, a West-Balkán-katasztrófa kapcsán szinte semmit nem lehet tudni arról a majdnem háromezer emberről, akik átélték a tragédiát. A hangsúly értelemszerűen az áldozatokon és a gyászolókon van. De ettől még lehet jelentősége annak a kérdésnek is, vajon hogy vannak ma azok, akik részesei voltak a katasztrófának, de megmenekültek. Traumatizált emberek lettek-e, jelen van-e vajon a mindennapjaikban, ami történt, változott-e az életük, és vajon el mernek-e menni tömegrendezvényekre? Érzékeny kérdések ezek, nem beszélve persze arról, hogyan fogadják az áldozatok hátramaradt hozzátartozói azt, hogy a tragédia emléke egy játékfilmben kerül elő.
Hét évvel a katasztrófa után Németországban volt annyi bátorság egy rendezőben, Nicole Weegmannban, hogy a Love Parade-katasztrófa túlélőiről forgasson játékfilmet. A Das Leben danach (Az élet utána) című mozit szeptemberben mutatták be, pár hónappal a bírósági tárgyalás előtt. A forgatókönyvírók számos túlélőt meginterjúvoltak, ezek alapján állt össze a fiktív főszereplő, Antonia figurája, aki nem tudja elfelejteni, hogy milyen volt a túlélésért harcolni a tömegben, és abszurd módon nem tud megszabadulni a lelkiismeret-furdalástól sem, amiért neki elég ereje és szerencséje volt, hogy élve kijusson, másoknak viszont nem. Hogy a hátramaradottak traumáival foglalkozni mennyire érdemes, talán az is mutatja, hogy korábbi német sajtóértesülések szerint a Love Parade-túlélők közül hatan kíséreltek meg öngyilkosságot az azóta eltelt időben.
