A Lövészmozgalomhoz csatlakozók többségét azonban nem a negyvenötösök, hanem az ötvenhatosok alkották. Az Amerikába érkező, kallódó, ám az ország felszabadításáért harcolni akaró fiatalokat Vasvári karolta fel. A szervezet az ötvenes évek végén született meg, fénykorát a következő évtizedben élte. A tagok hét közben elméleti oktatásban részesültek, szombat–vasárnap pedig kivonultak gyakorlatozni a farmra. (Civil támogatójuk a szintén Vasvári vezette Kereszt és Kard Mozgalom volt. Khaki színű egyenruhájukon ennek emblémáját viselték, fejükön pedig cowboykalapot hordtak.) Nemcsak lőttek, hanem gyakorolták a vízen való átkelést – a birtokon áthömpölygő folyóval a Tiszát modellezték – és az ejtőernyős ugrást. Éjszakai kiképzésben részesültek. Idővel pedig Clevelandben és Philadelphiában is megalakult egy-egy csoport.
Azt, hogy a tagok komolyan gondolták, hogy Magyarország esetleges felszabadításában az amerikai hadsereg segéderejeként vagy partizánként vesznek majd részt, igazolja néhányuk későbbi szerepvállalása is. Egyikük önként jelentkezett a vietnami háborúba a kommunizmus elleni harcra, Varjú László pedig orvosként az alezredességig vitte az amerikai seregben, a kilencvenes években a taszári bázison is szolgált.
A fegyveres felszabadítás gondolata azonban hamarosan aktualitását vesztette. A Kádár-korszak delelőjére nemcsak az anyaországot sikerült pacifikálni, de a gulyáskommunizmus hatását az Egyesült Államokban élő emigránsok is megérezték.
Mint a filmben elhangzik, a harcos antikommunista mozgalom is átalakult a hetvenes évek közepére „gulyáslövészetté”, a haza felszabadítása immár a nyári táborok keretjátékává szelídült. Hanyatlása, felbomlása ettől kezdve már csupán idő kérdése volt: a szervezet végül a rendszerváltozás hajnalán, 1989-ben szűnt meg. A farmot Vasvári leszármazottjai eladták egy sokadik generációs amerikai magyarnak. A veteránokat 2016 nyarán ő látta vendégül a részben mementóként megőrzött régi kiképzőbázison.
