A My fair lady eredeti, Broadway-n futó változatában még Julie Andrews játszotta a szerepét, a Római vakációban pedig majdnem Elizabeth Taylor alakíthatta Anna hercegnőt. Ha pedig tragikus gyermekkorát nézzük, tényleg elmondhatjuk: nem volt kikövezve a siker útja Audrey Hepburn előtt.
35 éves korában kapta meg Eliza Doolittle szerepét az 1929-ben született színésznő; ekkor pedig már túl volt ikonikus szerepeinek nagyján. Mégis többen kétségbe vonták, jó választás volt-e Andrews helyére, elvégre Hepburn nem is maga énekelt a filmben, Marni Nixon utószinkronizálta őt. (Erről a színésznő azonban csak utólag szerzett tudomást.) A kritikákra csattanós választ adott a Time, mikor Hepburn játékát könnyednek, elbűvölőnek és karrierje legjobbjának nevezte.
Alex Cox, a The Guardian szerzője is úgy látta hét évvel ezelőtti cikkében: Hepburn alakja az elegancia szinonimájává vált. Így volt már korai filmjei esetében is. Az 1951-es A Levendula-dombi csőcselékben a gyámoltalan Chiquitát alakította, és Alec Guinness karaktere mellett a kamera figyelmét is magára vonta. Cox szerint az apró, törékeny színésznő még karriert is építhetett volna az „örök áldozat” szerepkörre – „Alfred Hitchcock főszereplőjeként, talán”. De Hepburn előrelátó volt, okos szerepválasztásaival pedig megelőzte, hogy így történjen.
Mint a cikkben is olvassuk, nem volt könnyű gyerekkora. Angol bankár és holland bárónő lányaként született 1929. május 4-én Brüsszelben. Szülei fasiszták voltak, akik még a II. világháború kirobbanása előtt elváltak, a kis Audrey pedig édesanyjával együtt Hollandiába költözött. A lánynak egy időre holland személyazonosságot is föl kellett vennie: a háború alatt Edda van Heemstra lett, miután az angol hangzású név veszélyesnek bizonyult a német megszállás idején.
Az élelmiszerhiány miatt alultápláltságtól is szenvedett, ami miatt akut vérszegénysége, illetve légzőszervi problémái alakultak ki. Egyik bátyja náci munkatábor foglya lett, Audrey pedig tinédzserként táncolt, hogy az ezzel szerzett pénzzel támogassa a holland ellenállást. A Guardian szerint mindez hozzátett erős személyiségéhez, amit sok más színésznek egy élet alatt sem sikerül kifejlesztenie magában. Nem sokra rá már a Colette kisregényén alapuló színpadi musicalben, a Gigiben játszotta a főszerepet – szerződtetéséhez maga a szerző ragaszkodott, aki a Riviérán figyelt fel Hepburnre. „Tehetsége olyan meggyőző és annyira igaz, hogy az est sikere az övé” – írta a New York Times a még ismeretlen színésznő bemutatkozásáról.
Persze a siker ettől még nem jött könnyen: az 1953-as Római vakáció főszereplőjének szánt Cary Grant például nem érezte méltó partnernek a kezdő színésznőt, így távozott a produkciótól. Rosszul tette, amit később ő is belátott. Tíz évvel később legalábbis már mellette játszott az Amerikai fogócskában, és arról beszélt, hogy soha nem volt jobb partnere a színésznőnél. A Római vakációért pedig Hepburn aztán Oscar-díjat is kapott.
Következtek a hollywoodi szerepek, Hepburn pedig ezzel egy időben divatikonná is vált, Hubert de Givenchy tervezővel közeli barátságba és üzleti kapcsolatba kerülve. Cox szerint ez jelentette mindig is a színésznő világát, de végleg az Álom luxuskivitelben szerepe betonozta be a szerepbe. A regény szerzője, Truman Capote eredetileg Marilyn Monroe-t látta volna szívesen a filmben, a Paramount viszont Hepburnt akarta, a döntésért pedig máig nem tudjuk kárhoztatni a stúdiót. Cox is megjegyzi: meglehet, egy kockát sem láttunk még a filmből, Hepburn mégis könnyedén bevillanhat Holly Golightly szerepében a fekete dresszben, fekete kesztyűkkel, tiarával és hosszúkás szipkával. „És azóta is megszámlálhatatlan hirdetést láthattál már modellekkel, akik hajszálra ebben a szerelésben igyekeznek valamilyen parfümöt eladni számodra” – teszi hozzá a Guardian szerzője. Hepburnt azért elérték közben a drámai szerepek is, az 1959-es Egy apáca története címszerepéért pedig Oscar-jelölést is kapott. Ötödjére, egyben utolsó alkalommal pedig a ’67-es Várj, míg sötét lesz című filmmel indult az arany szobrocskáért.
Egyre kevesebbet játszott aztán, és nem is félt lehetőségeket visszautasítani. Még Anne Frank szerepét is fölajánlották neki, és bár első kézből szerzett tapasztalatokat a megszállt Hollandiáról, tinédzserbőrbe azért nem szeretett volna bújni. Ahogy nyilván ugyanazt a karaktert sem szívesen alakította sokadjára: visszavonult inkább családja körébe, Svájcban élt, a 70-es évektől kezdve pedig csak néhány produkcióban láthattuk. UNICEF-nagykövetként azért járta a világot, a gyermekjogi helyzetre mindenhol fölhívva a figyelmet. Utolsó szerepét Steven Spielberg 1989-es filmjében, az Örökkében vállalta el: egy angyalt alakított, aki megkönnyítette a halál felé tartó hős útját. Audrey Hepburn ma 25 éve, 1993. január 20-án hunyt el. Ekkor volt 63 éves.
