Idő előtt felnövő fiatalokat mutat Anne Zamecka filmje is, Az én vérem/Áldozat (Communion). Hőse, egy tizennégy éves kislány egyszerre kénytelen alkoholista apjáról, külön élő anyjáról és autista öccséről gondoskodni, miközben a családot is igyekszik újra összehozni. A lengyel rendező első filmje ez, ami a BIDF-en végül a kategóriadíjat is el tudta hozni. Zameckának volt honnan inspirációt nyernie: egyik fontos hatása volt Ósima Nagisza 1969-es filmje, A fiú, amiben egy fiatal volt kénytelen asszisztálni apja szélhámosságaihoz, csak hogy együtt maradjon a család.
Az idei BIDF kategóriadíjait egyébként olyanok hozták még el, mint Roman Sumunov breaktáncosokról szóló filmje, a Babiloni álmodozók, vagy épp Ognjen Glavonictól a Mélyre temetve. A belgrádi tömegsír nyomán feltáruló történetek ugyancsak sokkolónak, megrázónak mondhatók. Elismerést kapott még az Életre kelteni Hassant, valamint a Zhalanash, a fantomváros, míg a közönség a La Chana, a flamenco királynője című alkotást díjazta. Életműdíját Gazdag Gyula filmrendező, forgatókönyvíró vehette át, akinek a nevéhez olyan kultikus dokumentumfilmek kötődnek, mint a Hosszú futásodra mindig számíthatunk (1969), A válogatás (1970), A határozat (1972) vagy A bankett (1982).
