A film végéhez közeledve aztán tobzódunk a hatásvadász jelenetekben és a nagy tanulságokban, mintha csak az alkotók meg kívánták volna tagadni az addig elbeszélteket. Legalábbis különös az újabb világháború után figyelni a túlcsorduló happy endet, miközben korábban éppen azt jegyezhettük meg, hogy a harc akkor sem ér véget, amikor a felek leteszik a fegyvert.
Curtis jól látható módon inkább megindítani szeretett volna filmjével, ténylegesen a Micimackó-rajongókat célozva meg ezzel. Jobb lett volna, ha ehelyett a sötétebb árnyalatokat erősíti fel, és valóban komoly művet tesz le az asztalra: olyat, ami nem keni el egynémely ponton a valós eseményeket. Így összességében inkább a mozi első fele bizonyul remek néznivalónak. A továbbiakban marad nekünk a legújabb Star Warsokban is látott Domhnall Gleeson kiváló alakítása.
