A technológia, a lendület és az űr felfedezése mindig is tematizálták a filmjeit, de az utóbbi időkben pályája kulcsmotívumaivá váltak – három évvel ezelőtt így foglalta össze Michael Mann eddigi karrierjét a Vulture. A lap cikkében ízt írják, a fordulópontot a Muhammad Aliról szóló 2001-es életrajzi film jelentette, ami a digitális videózás új dimenzióit tárta fel előtte. – Majdhogynem véletlenül történt az egész – fejtette ki Mann. A tetőről világítottak be egy embert, a háttérben a mindent elborító lángokkal, a rendező pedig megdöbbent a felvétel minőségén. A vizualitás olyan ereje tárult fel előtte, amihez nem volt fogható. – Az érzelmek csak még erőteljesebben kijöttek, miután egy cseppet sem érződött színpadiasnak a jelenet – tette hozzá. Bár az Ali nagy részét filmre, de számos jelenetet így digitális kamerára rögzítettek. Mint a Vulture hozzátette: a filmjeire a két véglet, a hiperrealizmus és a hiperabsztrakció közti ingadozás jellemző. A piti tolvajok által használt zsargon, az utca kőkemény világa a valóságba ránt minket, mígnem rá nem jövünk: a hihetetlen tempóban sorjázó akciójelenetek világát mintha csak álmunkban látnánk.
A ma hetvenöt éves Michael Mann addigra már túl volt legnagyobb klasszikusain. Az 1943-ban született filmes a Wisconsin-Madison Egyetemen diplomázott, ahol még történelmet, filozófiát és angol irodalmat tanult. Ekkoriban látta életében először Stanley Kubrick mesterművét, a Dr Strangelove-ot, ami egy életre eldöntötte a sorsát. – Az egész generációmat arra nevelte, hogy lehetséges egyszerre nagyfokú művészi integritásról tanúbizonyságot tenni, illetve tömegek számára filmet készíteni – ecsetelte később a L. A. Weekly-nek.
A hatvanas években aztán Londonban tanult filmkészítést, és például Ridley Scott vagy Adrian Lyne mellett alapozta meg pályáját reklámkészítéssel. Az Egyesült Államokba aztán a hetvenes években tért vissza, miután elvált első feleségétől. A reklámok mellett a televíziózás határozta meg pályája elejét, ami aztán hatással volt későbbi karrierjére is. Amellett, hogy a Starsky és Hutch epizódjait írta, vezető producerként olyan szériák készítésében vett részt a nyolcvanas évek végén, mint a Crime story vagy a Miami Vice. Később, 2006-ban aztán ő rendezte a Colin Farrell és Jamie Foxx főszereplésével készült Miami Vice nagyjátékfilmet is.
Első nagyjátékfilmje az 1981-es Az erőszak utcái volt, amiben James Caan főszereplésével mutatta meg a New York-i tolvajbandák züllött világát. A rendező nem aprózta el: a minél nagyobb hitelesség kedvéért korábbi fosztogatók közreműködésével rögzítette filmjét. Következett Az erőd, majd Az embervadász, amiben elsőként jelenítette meg szélesvásznon Thomas Harris sorozatgyilkos karakterét, Hannibal Lectert. Legismertebb filmjét a kilencvenes évek elején készítette el: James Fenimore Cooper regényének, Az utolsó mohikánnak az adaptációjával állt elő.
Igazi kritikai és anyagi sikert viszont még inkább az 1995-ös Szemtől szemben jelentett, amiben Al Pacino rendőr hadnagya nyomozott a Robert De Niro által alakított profi tolvaj után. A bűnügyi film 187 millió dollárt fialt világszerte, a Rotten Tomatoes kritikaösszesítő oldalon pedig 86 százalékot ért el. A rendező később szintén jó futott filmekkel állt még elő, mint A bennfentes (1999) és a Collateral – A halál záloga (2004), igazán nagy dobása viszont már régen volt. Talán az épp készülő, Sam Giancanáról és Tony Accardóról szóló életrajzi film ilyen lehet majd.
