Kilencvenhét éves korában meghalt A kém, aki szeretett engem című James Bond-film rendezője, Lewis Gilbert. „Lewis egy igazi úriember volt. A brit filmiparhoz épp olyan jelentős volt a hozzájárulása, mint a Bond-mozikhoz” – közölték Michael G. Wilson és Barbara Broccoli producerek.
A nyolc évtizedes karriert a háta mögött tudó filmes összesen három történetet vezényelt még le a 007-es ügynökről, az 1966-os Alfie-val pedig felfedezte a világnak Michael Caine-t.
Lewis Gilbert 1920. március 6-án született az angliai Hackneyben. Felmenői között több varietéelőadó is akadt, ő maga pedig gyerekszínészként kezdte. Szerepelt az 1934-es Dick Turpinben, illetve több Korda Sándor-filmben is. Az 1939-es Jamaica fogadó forgatásán is ott találtuk, ezúttal már Alfred Hitchcock asszisztenseként. A második világháború alatt a brit királyi légierő mozgóképes részlegének tagja lett, és számos dokumentumfilmet készített. Leszerelése után kis költségvetésű filmeket kezdett rendezni, amik közül az első kiemelkedőbb az 1952-es Emergency Call volt Jack Warnerrel és Anthony Steellel a főszerepben.
Karrierje akkor ugrott szintet, amikor Bill Naughton darabja alapján elkészítette az Alfie című filmet. A munkásosztálybeli hősszerelmesről szóló mozi egyszerre szerepelt jól a pénztáraknál, ért el kritikai sikert és tette sztárrá Michael Caine-t. Az alkotás öt Oscar-jelölést gyűjtött be, Cannes-ban pedig elnyerte a zsűri nagydíját.
Első Bond-mozija az 1967-es, Sean Connery főszereplésével készült Csak kétszer élsz volt, majd ezt követte A kém, aki szeretett engem és a Holdkelte, a Roger Moore-időszak kiemelkedő darabjai. Roald Dahl forgatókönyves úgy emlékezett rá, mint egy kiváló partnerre, aki legnagyobb örömére nem kívánt az írói folyamatba erőteljesebben beszállni. „Ez a módja annak, ahogy rendezni kell: vagy megbízol az íródban, vagy sem” – mondta.
A 007-es filmek után Willy Russell darabjaiból készített jelentősebb filmeket Gilbert. Kiemelkedő volt a Rita többet akar 1983-ból, ahol újra Caine-nel, valamint a mozifilmben először szereplő Julie Waltersszel dolgozott együtt. Az 1989-es Shirley Valentine pedig egy háziasszonyról szólt, aki élete közepén éli át második fiatalkorát. Gilbert utolsó rendezése, a Temetetlen emlékek 2002-ben jött ki, szintén Julie Waltersszel a főszerepben.
Mikor írt először a Magyar Nemzet Lewis Gilbertről?
„Néhány sikerült angol szatíra után – legjobb volt közülük a Rakétatámaszpont – fokozott várakozás fogadta Lewis Gilbert alkotását” – olvashattuk a Magyar Nemzet 1960. június 30-ai számában. A kritikus, Z. L. szerint viszont az 1957-es Különös hajótöröttek egyértelmű csalódást hozott. „Ebben a filmben is van néhány kitűnő megfigyelés, jól ismert brit öngúny, egy-egy, bár csak futó pillanatokig tartó mulatságos jelenet. A rendező azonban túlságosan olcsó hatásokkal dolgozott” – jegyezte meg a cikk szerzője.
Legközelebb, július 21-én szintén ő írt az 1958-as, Sikoly az utcáról című alkotásról. A rendező szerinte az „egyszerűségre törekvő ábrázolásmóddal” csökkentette a forgatókönyv hibáit, amik a szirupos és szokványos szerelmi szálból fakadtak.
