Mintha hirtelen valósággá vált volna a Kojot története. A tavaly februárban bemutatott filmben egy megcsömörlött fiatal férfi veszi fel a harcot a hatalmával korlátlanul visszaélő kiskirállyal. A tisztességes adrenalinfröccsnek is beillő alkotás, különös módon, szinte semmilyen támogatást nem kapott a gyártótól, így nem is jutott el a közönséghez. Múlt héten aztán úgy tűnt, legalább a hivatalos ítészek igazságot szolgáltatnak: Kostyál Márk alkotása megkapta a Magyar Filmkritikusok Díját a legjobb első film kategóriájában, Mátray Lászlót pedig a legjobb epizódszereplőnek választották. Alig vették át azonban az elismeréseket, amikor kiderült, az alkotás nem szerepelhet a február 7-e és 11-e között zajló 4. Magyar Filmhéten, mert a producerek megtiltották a vetítését.
A Kojotot Kálomista Gábor cége, a Megafilm készítette a Magyar Nemzeti Filmalap 320 millió forintos támogatásával. A film megítélése kérdésében nem lehet túllépni a szubjektív értékítéleteken, de annyit biztonsággal állíthatunk, hogy mind a forgatókönyv, mind a rendezés, mind a színészi játék tekintetében megérdemelt volna legalább egy esélyt. Kálomista másik vállalkozása, a forgalmazásra szakosodott HungariCom 9 millió forint vissza nem térítendő támogatást kapott a filmalaptól, a 2 milliós önrésszel együtt így összesen 11 millió forint állt rendelkezésükre, hogy eljuttassák a Kojotot a nézőkhöz. Óriásplakátok, tévéreklámok és egyéb figyelemfelhívó hirdetések hiányában ez nem sikerült, hiába tiltakozott tavalyi cikkünk után a filmalap, a számadatok nem igazolták az emlegetett igyekezetet, a Kojotot bántóan kevesen, az első hétvégén mindössze 1667-en látták.
Ez főként a tavalyi év statisztikáinak tükrében szomorú, hiszen a hosszú stagnálás után végre elindult felfelé a magyar film. A Kincsem, A Viszkis vagy a Pappa Pia mellett ráadásul a szűkebb közönséget célzó, szerzői jellegű filmek is jó eredményeket produkáltak. Nehezen lehetett tehát elhessegetni azt a magyarázatot, hogy a Kojot a témája miatt lett kegyvesztett.