Meglephette felületesebb nézőit az orosz mozi sztárrendezője, Andrej Zvjagincev. A négy évvel ezelőtti Leviatán készítőjétől a többség valószínűleg politikai botrányfilmet várt, olyat, ami a korábbinál is keményebben odacsap Putyin rendszerének. Pedig a filmes maga szokta nyilatkozni: hazájában nem kavart különösebb vihart a bemutatásakor Oscar-jelölt alkotása, inkább külföldiek aggódtak előszeretettel, rendezhet-e újra ezután.
Tény persze, hogy a Leviatán nem finomkodott, nyíltan, érzékletesen ábrázolta a korrupt államhatalmi gépezetet, és azt, hogy ha a helyi kiskirály el kívánja venni a kisember házát, hát el is fogja. Emellett a kiüresedett viszonyokat, egymástól eltávolodó családtagokat is pontosan festette meg a mozi, de a többségnek nyilván a politikai üzenet maradt meg. Így a dicsérők ennek jegyében tartják hatásosnak, míg a kritikusok túlzottan leegyszerűsítettnek a történetet.
Pedig a tarkovszkiji mélységű magánéleti drámák, a színtelen orosz mindennapok krónikása éppúgy Zvjagincev, aki olyan filmekkel bizonyított korábban, mint a Visszatérés vagy az Elena. Számos közös vonás figyelhető meg az alkotások között: a rokoni feszültségek precíz ábrázolása mellett a csendet is hatásosan mutatja meg a rendező. Hosszú percekig kitartott felvételein figyelhetjük a környezetet, amit épp nem rombol porig az emberi keserűség, rosszindulat és gyűlölködés pusztító ereje. A száműzött (2007) is egy fa képével nyitott, ahogy a négy évvel későbbi Elena, vagy a most mozikba került Szeretet nélkül. A kopár környezetet csupán a varjak károgása zavarta meg az Elenában, miközben a háttérben a nagypolgári lakás erkélye mintha csak ébredezett volna, mindent megszállt valami rendíthetetlen, makacs nyugalom.
A Szeretet nélkül elején a főszereplő családhoz közel eső erdőt figyeljük, amint helyszínt ad a magányos fiú, Aljosa mindennapos útjainak. Szülei válófélben, és amikor épp nem sértéseket vágnak egymás fejéhez, azon vitáznak, melyiküknél ne maradjon a gyerek. Utóbbi persze hallja mindezt, hamarosan pedig nyoma vész: a mindennapos keserű sétáknak helyt adó erdő hirtelen a nyomasztó rejtély őrzőjévé, a fiú cinkosává válik. Csak a film elején maga mögött hagyott, az egyik fára felhajított szalag őrzi tovább bánatát, a szülők pedig kétségbeesve próbálnak a nyomára bukkanni. Az ő utazásuk filmje a Szeretet nélkül, ahogy a mindennapos szenvedéstől és fájdalomokozástól eljutnak a teljes összeomlásig, annak felismerésééig, hogy amit egyszer elrontottak, azt már nem tudják helyrehozni.