Egyesületének utánpótlás-nevelésére ajánlotta fel a Magyar Úszószövetségtől kapott anyagi támogatásának egy részét Gyurta Dániel, az Újpesti Torna Egylet olimpiai, világ- és Európa-bajnok versenyzője. Hogy miért? A londoni játékok mellúszó győztese csak annyit mondott, hogy az UTE ezt „megérdemli”, hiszen ez a klub adta a nemzetnek a legtöbb olimpiai bajnokot, ő pedig szeretné a maga lehetőségeivel tovább segíteni a lila-fehéreket ebben a nemes igyekezetben. „Meg aztán – tette hozzá – rólunk (öccse, Gergely szintén válogatott úszó – a szerk.) sokan tudják, nagyszüleinkig visszamenőleg elkötelezett Újpest-drukkerek vagyunk.” Az egyesület közleménye emlékeztet, az úszószövetség a kiemelkedő versenyzőivel szerződést kötött, hogy a lehető legeredményesebben szerepelhessenek a riói olimpián, illetve hogy vegyenek részt a jövő évi, itthoni világbajnokság népszerűsítésében. Gyurta pedig többször kijelentette, megtisztelőnek érzi, hogy segíthet a hazai vébé hírverésében.
Az egészben igazából nincs semmi rendkívüli. Legalábbis azok számára nincs, akik ismerik a sokszoros úszóbajnok „szárazföldi” énjét is. Azét a Gyurta Daniét, aki olimpiai aranyérmének másolatát nem sokkal a londoni győzelem után személyesen vitte el Norvégiába, hogy ott átadhassa tragikus hirtelenséggel elhunyt barátja és riválisa, Alexander Dale Oen szüleinek. Talán mert úgy érezte, ez a medál akár az övé is lehetett volna. Vagy csak azért, hogy így üzenjen neki: barátságuk sosem szakad meg, örök. És az a Gyurta Dani is ő, aki a londoni győzelme után első nyilatkozatában azt mondta, őt a boldogság terhe is hajtotta. „Tizenötmillió magyart kellett végigvinnem ezen a kétszáz méteren.” Emlékszem, beleborzongtunk azokba a vízcseppekbe
