Zászlólevonás

Az Európai Parlament megválasztott olasz elnöke, David Sassoli első intézkedései között megtiltotta, hogy az EP-képviselők kitegyék hazájuk zászlaját az ülőhelyükhöz tartozó asztalra.

Az Európai Parlament megválasztott olasz elnöke, David Sassoli első intézkedései között megtiltotta, hogy az EP-képviselők kitegyék hazájuk zászlaját az ülőhelyükhöz tartozó asztalra. A szociáldemokrata főnök – figyeljünk erősen! – ekképp indokolta határozatát: a nemzeti zászlók a továbbiakban molinónak minősülnek, azok használatát pedig az EP házszabálya eleve tiltja, mivel alkalmazásuk zavarja a parlamenti ülések rendjét. Punktum. (Kelt mint fent, aláírás stb.) A rutinosabb, még a klasszikus uborkagörbület-rendeleten edződött képviselőket különösebben nem lepte meg a talján ember határozata, csupán az újabbak közül háborgott néhány. Vajon miért zavarja Sassoli kollégát az a kis nemzeti zászlócska az asztalon? Ez ma a legégetőbb probléma a parlamentben? Talán sérti a kontinensre érkezők érzékenységét?

Jómagam azokkal értek egyet, akik úgy vélik, elnök úr rendelete szervesen illeszkedik abba az évek óta tartó, infantilis kabarésorozatba, amely nélkül ma már elképzelhetetlenek a brüsszeli hétköznapok.

Az emberben persze eközben ott mocorog a kisördög. Vajon elnök úr a nemi kacifántosság szivárványos zászlaját is leparancsolná a képviselői asztalról, ha teszem azt, valamelyik nagytermészetű küldött olyannal hirdetné hovatartozását? Gondolom, elnök úr kiesne a ritmusból. Nem lennék meglepve, ha a dacosabb tiltakozók ezentúl hazájuk népviseletében jelennének meg a plenáris üléseken. A franciák mondjuk frígiai sapkában, az osztrákok tiroli kantáros térdnadrágban, Szájerék debreceni cifraszűrben… Megnézném signore Sassoli tipródó ábrázatát.