Ügyvédjaj

Persze értem én a doktor úr fájdalmát, nagyon jól kereshetett abból, hogy eddig több mint félmilliárd forintot perelt ki a bűnözőknek, csak hát van a dolognak egy másik olvasata is.

Közösségi oldalán próbál meg szimpatizánsokat toborozni Fahidi Gergely ügyvéd, amikor elkeseredve belejajdul a nagyvilágba: micsoda dolog, hogy a kormányzat leállítja a pernyertes börtönlakók kártérítéseinek kifizetését?! Persze értem én a doktor úr fájdalmát, nagyon jól kereshetett abból, hogy eddig több mint félmilliárd forintot perelt ki a bűnözőknek (ez a negyedik legmagasabb összeg a területre szakosodott kollégák hatalmas mezőnyében) – csak hát van a dolognak egy másik olvasata is. Vagyunk mi itt néhány millióan, akik meg erős tenyérviszketést érzünk, amikor arról kapunk hírt: a bíróság úgy határozott, ennyi és ennyi millió forint bánatpénz jár a markába röhögő X. Y. darabolós gyilkosnak (és az őt kiokosító ügyvédnek) az államtól – tőlünk –, amiért eddig túl árnyékos cellában volt kénytelen múlatni a kiszabott éveit. Úgy is fogalmazhatnék: a józan magyar lakosság (a hivatásos Orbán-fóbiásokat leszámítva) egységes abban, hogy mielőbb véget kell vetni ennek az ipari méreteket öltő börtönbiznisznek. Eddig több mint 12 ezer ilyen ügy került a strasbourgi bíróság elé. (Igaz, bizonyos Cech András ügyvéd is méltatlankodott nemrég az „elfogadhatatlan, érthetetlen és jogilag is értelmezhetetlen” kormánydöntésen; szegénynek több száz folyamatban lévő kártalanítási ügye van… Akárcsak a rafinált sztárprókátor, Magyar György, aki eddig 419 ilyen ügyben járt el, s ő is több mint félmilliárdot perelt ki a bűnözőknek. Ő sem járt rosszul.)

Szóval nem vagyok biztos abban, hogy a sok helyütt megfordult Fahidi Gergely (CEU, Hvg.hu, Helsinki Bizottság) jajkiáltása meg tudná tölteni a Kossuth teret. Legföljebb a Gyűjtőt. De az meg úgyis tele van.