Szürke hályog

N. Kósa Judit, a Népszava betűvetője valamiért ki nem állhatja, ami nemzeti, magyar.

Pilhál György Fotó: Katona_Vanda Forrás: Magyar Nemzet

Mindössze öt, kokárdát viselő embert látott hétfőn a pesti belvárosban N. Kósa Judit, a Népszava betűvetője, egyik közülük ő maga volt. Még maszkot is többen hordtak, mint nemzetiszín szalagot, olvashatjuk a beszámolóban. „Mi történt március tizenötödikével? […] Hol szürkült bele az ünnep a hosszú hétvégék punnyadt sorába?” – teszi fel a kérdést, majd maga válaszol: „Színét és tartalmát vesztette, mint a »nemzeti« jelző.” (Meg egy kicsit – ezt már én mondom – Karigeri is besegített, aki „elfelejtette” fellobogózni Budapest főútvonalait, köztereit és hídjait, noha erre jogszabály kötelezi.) „Orbán Viktornak hála, a rendszerváltó nemzedékek már úgy múlnak el ebből a hazából, hogy látták kettémetszeni egy évszázad közös szimbólu­mait” – sóhajt Judit asszony.

Hősnőnk valamiért ki nem állhatja, ami nemzeti, magyar. Az esküje előtt álló Kásler Miklóst például így kóstolgatta annak idején: „Csak annyi változik, hogy a tárca élén nem egy jámbor akadémikus vagy egy túlmozgásos pap fog állni, hanem egy gyakorló orvos: egy történelmi fantazmagóriákra felettébb nyitott onkológus fogja megszabni, milyen legyen a magyar iskola.” Történelmi ereklyénkkel, a Szent Jobbal sincs kibékülve: „Ezt a […] mumifikálódott emberi testrészt fogják végighurcolni az országon” – fintorgott pár esztendeje.

Arról nem tudok, hogy a harcos szerző írt-e évődő cikket a moszkvai mauzóleum látványosságáról, a tartósított Leninről. Vagy csak tisztelgett előtte?