„Különleges dolgot nem látok, csak múlik az idő”

Szentesi József borász boldogságról, bánatról, döntésekről és arról, miért vitték el bilincsben.

– Mikor volt a legboldogabb?
– Nincs olyan, hogy legboldogabb. Nagyon sok boldog pillanat van, szerintem azok adják össze a boldogságot. Szóval semmire nem tudom azt mondani, hogy a legboldogabb.

– Mi az első emléke?
– Hároméves koromban oldalba rúgott egy srác, akivel a szomszédban bunyóztunk, ugráltunk. Csonthártyagyulladást kaptam, tojás nagyságú daganat alakult ki az oldalamon. Amikor orvoshoz mentem, felvágták. Emlékszem arra is, hogy amikor hazamentünk, melyik ágyon feküdtem.

– Mi a legféltettebb tulajdona?
– Nem hiszem, hogy lenne féltett tulajdonom.

– Mi volt a kedvenc munkája?
– A mostani. A ténykedés a borászattal. Amíg nem borászkodtam, az volt a kedvencem, amit akkor csináltam: a biliárd. A biliárdos helyeket mi terjesztettük el a kilencvenes évek elején. A dolog hobbiként kezdődött, abból lett hivatás. Ugyanez történt később a borászattal is.

– Mitől fél a legjobban?
– A betegségektől.

– Milyen szuperhősképességet szeretne?
– Szuperhősképességet nem szeretnék, inkább a meglévő hibáimat lenne jó kijavítani.

– Milyen étellel lehet kikergetni önt a világból?
– A paradicsomosokkal. Nem szeretem nyersen sem, és paradicsomos káposztaként sem eszem meg. Nem jó töltött paprikában sem. Viszont a szárított paradicsomot imádom.

– Mi a kedvenc illata?
– A jázmin, utána a hárs.

– Mit köszönhet a szüleinek?
– A munka szeretetét. Amit éppen végeztek, azt minden esetben megpróbálták tökélyre vinni. Én is ezt próbálom.

– Mikor sírt utoljára, és miért?
– Nem tudom pontosan megmondani. Sírni talán csak akkor szoktam, ha a feleségem eszembe jut.

– Kitől szeretne bocsánatot kérni, és miért?
– Jó kérdés, talán a feleségemtől. Mert nem töltöttünk együtt annyi időt, amennyit kellett volna.

– A ház, amelyben felnőttem
– Budaörsön nőttem fel, egy családi házban töltöttem a gyermekkoromat. Ott éltem egészen harmincéves koromig.

– Amikor gyerek voltam, szerettem volna lenni.
– Hamar eldőlt, hogy a kereskedelemhez értek, nagyon érdekelt. A vállalkozó szellem már tizennégy éves koromban előjött: amikor nyolcadikos voltam, új iskolába kerültem, akkor kezdtem üzletelni. Szóltam az osztályfőnöknek, hogy öntsük föl az udvart vízzel, csináljunk jégpályát. Mindennap szedtem a belépők árát, a pénzből pedig elment az osztály kirándulni két napra. Nagyon jó volt. Vállalkoztam, mindent magam találtam ki, menedzseltem is az egészet.

– Ha megváltoztathatná a múltját, min változtatna?
– Semmin, minden úgy jó, ahogy van.

– Ha visszamehetne az időben, hova menne?
– Nem mennék messzire, de ha vissza tudnék menni, előbb elkezdenék borászkodni.

– Amikor tükörbe nézek, azt látom, hogy
– Különleges dolgot nem látok, csak azt, hogy múlik az idő.

– Mi volt élete legjobb döntése?
– Sok ilyen volt. Az egyik legjobb, hogy a kilencvenes években elkezdtünk biliárddal foglalkozni.

– Mi az, amiről régen azt mondta, ilyet sosem fog tenni, aztán mégis csinálja?
– Nem gondoltam volna, hogy borászkodni fogok. Édesapámnak volt szőlője, gyerekkoromban mindig ki kellett oda járni, megutáltam. Akkor azt mondtam, nem akarok még szőlőtőkét sem látni. Erre most ez van.

– Mi a legtöbb, amit eddig elért az életben?
– A díjak, amelyeket az utóbbi években kaptam. A Borászok Borásza díj és az is, hogy tavaly év végén a Gault & Millau az év borászatának választotta a budaörsi pincémet.

– Mi a kedvenc itala?
– Természetesen a bor, mellette a kávé.

– Mi volt a legnagyobb szabálysértés, amelyet elkövetett?
– Gyorshajtás. Illetve 1994-ben Csornán megelőztem egy konvojt. Jött utánam egy rendőr, én pedig félreálltam, azt hittem, megy tovább. De megállított, és azt mondta, átléptem a záróvonalat, gyorsan hajtottam. Kérdezte, elismerem-e, én pedig mondtam, hogy nem, jött utánam vagy harminc kocsi, mind előzött, nemcsak én. Erre azt mondta, rendben, akkor feljelent. Ment vissza a kocsijához, én meg utánaszóltam: „Ugye sokat szomorkodott anyád, hogy ilyen hülye fia volt?” Erre erősítést hívott, megbilincseltek és bevittek. Húsz percig voltam bent. Amikor este hazamentem, még látszott a bilincs nyoma. A lányom meglátta, és azt mondta az unokámnak: „Milyen jó fej nagyapád van neked!”

– Milyen tehetséget hiányol magából legjobban?
– Van néhány. Legkevésbé az irodai munkák rendszeres elvégzéséhez van tehetségem. Ott állandó késésben vagyok, bőven vannak hiányosságaim.

– Mi volt a kedvenc tantárgya?
– Az irodalom, a földrajz és a történelem. A középiskolai igazgatónk nem tanított minket, de néha bejött helyettesíteni, az irodalomról pedig úgy beszélt, hogy azt utána már nem lehetett megkerülni.

– Hogyan szeretne meghalni?
– Fájdalommentesen. De azt nem kérdezi meg, hogy ki a kedvenc íróm? Mert Márai, ez egyértelmű!

Névjegy

Szentesi József 1948-ban született Budapesten. A Gundelben tanult, majd a szolgáltatóiparban helyezkedett el. A Maligánt, az első magyar boréttermet 2004-ben nyitotta meg Budán, de 2009-ben eladta a tulajdonrészét, azóta csak boraira, pezsgőire és a forgalmazással foglalkozó Kézműves Borok Házára koncentrál. Emellett százharminc éve letűnt magyar fajtákat honosít meg újra Velencei-tó környéki szőlőjében. Tavaly a Gault & Millau az év borászatának választotta budaörsi pincéjét, a Borászok Borásza díjat 2013-ban érdemelte ki. Borászpályafutása előtt a biliárd töltött be fontos szerepet az életében: 1996 és 2000 között elnöke volt a Magyar Biliárd Szövetségnek, a kilencvenes években ő terjesztette el itthon ezt a sportágat.

###HIRDETES2###