„Különleges dolgot nem látok, csak múlik az idő”

Szentesi József borász boldogságról, bánatról, döntésekről és arról, miért vitték el bilincsben.

Szabó Emese
2017. 01. 26. 15:27
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Mikor volt a legboldogabb?
– Nincs olyan, hogy legboldogabb. Nagyon sok boldog pillanat van, szerintem azok adják össze a boldogságot. Szóval semmire nem tudom azt mondani, hogy a legboldogabb.

– Mi az első emléke?
– Hároméves koromban oldalba rúgott egy srác, akivel a szomszédban bunyóztunk, ugráltunk. Csonthártyagyulladást kaptam, tojás nagyságú daganat alakult ki az oldalamon. Amikor orvoshoz mentem, felvágták. Emlékszem arra is, hogy amikor hazamentünk, melyik ágyon feküdtem.

– Mi a legféltettebb tulajdona?
– Nem hiszem, hogy lenne féltett tulajdonom.

– Mi volt a kedvenc munkája?
– A mostani. A ténykedés a borászattal. Amíg nem borászkodtam, az volt a kedvencem, amit akkor csináltam: a biliárd. A biliárdos helyeket mi terjesztettük el a kilencvenes évek elején. A dolog hobbiként kezdődött, abból lett hivatás. Ugyanez történt később a borászattal is.

– Mitől fél a legjobban?
– A betegségektől.

– Milyen szuperhősképességet szeretne?
– Szuperhősképességet nem szeretnék, inkább a meglévő hibáimat lenne jó kijavítani.

– Milyen étellel lehet kikergetni önt a világból?
– A paradicsomosokkal. Nem szeretem nyersen sem, és paradicsomos káposztaként sem eszem meg. Nem jó töltött paprikában sem. Viszont a szárított paradicsomot imádom.

– Mi a kedvenc illata?
– A jázmin, utána a hárs.

– Mit köszönhet a szüleinek?
– A munka szeretetét. Amit éppen végeztek, azt minden esetben megpróbálták tökélyre vinni. Én is ezt próbálom.

– Mikor sírt utoljára, és miért?
– Nem tudom pontosan megmondani. Sírni talán csak akkor szoktam, ha a feleségem eszembe jut.

– Kitől szeretne bocsánatot kérni, és miért?
– Jó kérdés, talán a feleségemtől. Mert nem töltöttünk együtt annyi időt, amennyit kellett volna.

– A ház, amelyben felnőttem
– Budaörsön nőttem fel, egy családi házban töltöttem a gyermekkoromat. Ott éltem egészen harmincéves koromig.

– Amikor gyerek voltam, szerettem volna lenni.
– Hamar eldőlt, hogy a kereskedelemhez értek, nagyon érdekelt. A vállalkozó szellem már tizennégy éves koromban előjött: amikor nyolcadikos voltam, új iskolába kerültem, akkor kezdtem üzletelni. Szóltam az osztályfőnöknek, hogy öntsük föl az udvart vízzel, csináljunk jégpályát. Mindennap szedtem a belépők árát, a pénzből pedig elment az osztály kirándulni két napra. Nagyon jó volt. Vállalkoztam, mindent magam találtam ki, menedzseltem is az egészet.

– Ha megváltoztathatná a múltját, min változtatna?
– Semmin, minden úgy jó, ahogy van.

– Ha visszamehetne az időben, hova menne?
– Nem mennék messzire, de ha vissza tudnék menni, előbb elkezdenék borászkodni.

– Amikor tükörbe nézek, azt látom, hogy
– Különleges dolgot nem látok, csak azt, hogy múlik az idő.

– Mi volt élete legjobb döntése?
– Sok ilyen volt. Az egyik legjobb, hogy a kilencvenes években elkezdtünk biliárddal foglalkozni.

– Mi az, amiről régen azt mondta, ilyet sosem fog tenni, aztán mégis csinálja?
– Nem gondoltam volna, hogy borászkodni fogok. Édesapámnak volt szőlője, gyerekkoromban mindig ki kellett oda járni, megutáltam. Akkor azt mondtam, nem akarok még szőlőtőkét sem látni. Erre most ez van.

– Mi a legtöbb, amit eddig elért az életben?
– A díjak, amelyeket az utóbbi években kaptam. A Borászok Borásza díj és az is, hogy tavaly év végén a Gault & Millau az év borászatának választotta a budaörsi pincémet.

– Mi a kedvenc itala?
– Természetesen a bor, mellette a kávé.

– Mi volt a legnagyobb szabálysértés, amelyet elkövetett?
– Gyorshajtás. Illetve 1994-ben Csornán megelőztem egy konvojt. Jött utánam egy rendőr, én pedig félreálltam, azt hittem, megy tovább. De megállított, és azt mondta, átléptem a záróvonalat, gyorsan hajtottam. Kérdezte, elismerem-e, én pedig mondtam, hogy nem, jött utánam vagy harminc kocsi, mind előzött, nemcsak én. Erre azt mondta, rendben, akkor feljelent. Ment vissza a kocsijához, én meg utánaszóltam: „Ugye sokat szomorkodott anyád, hogy ilyen hülye fia volt?” Erre erősítést hívott, megbilincseltek és bevittek. Húsz percig voltam bent. Amikor este hazamentem, még látszott a bilincs nyoma. A lányom meglátta, és azt mondta az unokámnak: „Milyen jó fej nagyapád van neked!”

– Milyen tehetséget hiányol magából legjobban?
– Van néhány. Legkevésbé az irodai munkák rendszeres elvégzéséhez van tehetségem. Ott állandó késésben vagyok, bőven vannak hiányosságaim.

– Mi volt a kedvenc tantárgya?
– Az irodalom, a földrajz és a történelem. A középiskolai igazgatónk nem tanított minket, de néha bejött helyettesíteni, az irodalomról pedig úgy beszélt, hogy azt utána már nem lehetett megkerülni.

– Hogyan szeretne meghalni?
– Fájdalommentesen. De azt nem kérdezi meg, hogy ki a kedvenc íróm? Mert Márai, ez egyértelmű!

Névjegy

Szentesi József 1948-ban született Budapesten. A Gundelben tanult, majd a szolgáltatóiparban helyezkedett el. A Maligánt, az első magyar boréttermet 2004-ben nyitotta meg Budán, de 2009-ben eladta a tulajdonrészét, azóta csak boraira, pezsgőire és a forgalmazással foglalkozó Kézműves Borok Házára koncentrál. Emellett százharminc éve letűnt magyar fajtákat honosít meg újra Velencei-tó környéki szőlőjében. Tavaly a Gault & Millau az év borászatának választotta budaörsi pincéjét, a Borászok Borásza díjat 2013-ban érdemelte ki. Borászpályafutása előtt a biliárd töltött be fontos szerepet az életében: 1996 és 2000 között elnöke volt a Magyar Biliárd Szövetségnek, a kilencvenes években ő terjesztette el itthon ezt a sportágat.

###HIRDETES2###

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.