Krokodilok a sivatagban

A tudósokat is elképesztette az a felfedezés, miszerint kutatók több, kisebb krokodilközösséget találtak az afrikai Szahara sivatag déli részén. A krokodilok ugyanis ritkán merészkednek messzire a víztől. Az említett hüllők Mauritániában azonban nem a vízben, hanem kiszáradó lápok közelében, barlangokban, földbe vájt üregekben, sziklák alatt élnek.

„Teljesen szokatlan, váratlan és nagyon különleges ez a felfedezés” – nyilatkozta James Perran Ross, egy krokodilokra szakosodott csoport igazgatója, aki a Florida Természeti Múzeum kutatója is egyben. Ross véleményét Adam Britton zoológus is megerősítette: „A Szahara teljességgel meglepő élőhely a krokodilok számára. Az a tény, hogy egyáltalán túlélik ezt a számukra szokatlan és ellenséges környezetet, megmutatja bámulatra méltó alkalmazkodó képességüket.”

A sivatagi krokodilok 8-10 ezer éve alkalmazkodtak az észak-afrikai környezeti változásokhoz. Akkor még a mostani sivatag helyén a szavanna zöldellő füve hullámzott. Ma a terület forró és száraz, a föld homokos, a csapadék minimális, a növényzet pedig igen-igen gyér. „Leírások alapján tudjuk, hogy Afrika ezen része még a római korban is jóval nedvesebb és zöldebb képet mutatott mint ma” – nyilatkozta Ross. „Ahogyan ezek a területek lassan kiszáradtak, az itt élő populációk fokozatosan elszigetelődtek a kontinens más részein élő társaiktól. Számunkra az a legérdekesebb, ahogyan a sivatagban maradt egyedek alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez” – tette hozzá Ross.

Váratlan felfedezés

A sivatagi krokodilokra Tara Shine jóvoltából figyelt fel a világ. Az északír Ulster Egyetem diákja egy német segélycsapat pártfogásában dolgozott Mauritániában. Kutatásában találomra kiválasztott 244 lápot az ország keleti részén, és azokat vizsgálta. Ezeket a lápokat nem az állandó föld alatti víz, hanem a ritka csapadék élteti, így a száraz évszakban több hónapra kiszáradnak. A diák feljegyzéseiből kiderül, hogy a helyiek folyton a környéken élő krokodilokról meséltek, azonban ezeket Shine nemigen hitte el, hiszen még soha nem bizonyították tudományosan a krokodilok létezését ennyire messze megszokott élőhelyüktől.

Tara Shine végül nyolc helyszínen talált krokodilokat. A helybeliek anekdotái szerint megközelítőleg 45 kicsi, izolált csoport létezhet a Szahara szélén. „A valós szám szerintem ennek a fele” – becsülte meg Shine, aki talált több mint 30 egyedet számláló csapatot is, de volt olyan helyszín is, ahol egyetlen magányos állat élt a területen. „Amikor az az egy elpusztul, azzal megszűnik egy populáció is egyben.”



Az élőhely

A sivatagi krokodilok kétféle környezetben élnek: alföldi lápok és guelták közelében. A guelta esővíz, ritkábban föld alatti forrás által feltöltött sziklás talajon képződik, míg az alföldi lápokat az agyagos földön összegyűlt eső hozza létre. „Egyik élőhely esetében sem beszélhetünk állandó vízforrásról. Azt, hogy éppen mekkora a kiterjedésük, vagy a mélységük, csak az abban az évben lehulló csapadék határozza meg. Mint ahogyan azt is, hogy a láp meddig képes ellenállni a forróságnak. A területek az év 6-8 hónapjában kiszáradtan állnak” – jegyzi meg Shine. „Amikor a vízfelületet felszárítja a tűző nap, a krokodilok egyfajta dermedt állapotba kerülnek, ezzel vészelvén át a számukra elviselhetetlen feltételeket. Nem esznek, és ha lehet, meg sem moccannak, legfeljebb egy-egy hűvös éjszakán bújnak elő barlangjaikból.” – tette hozzá Tara Shine.

Bár a sivatagi krokodilok az extrém kürülmények miatt jóval kisebbek, mégis, a tudósok a nílusi krokodilok közé sorolják őket. A nílusi krokodil átlagos hosszúsága öt méter körüli, a Szaharában talált egyedeké viszont „csak” másfél méter.


Igaz, hogy a sivatagban élő krokodilok mostoha körülmények között kénytelenek élni, azonban ennek a létnek sok előnye is van. A helyiek nagyra becsülik, sőt, még az orvvadászoktól is sikeresen védelmezik őket. Az ottlakók nem számoltak be krokodil-támadásokról sem. „Úgy tartják, hogy a krokodikok nemes, mítikus élőlények, és ha eltűnnek, velük együtt eltűnik az éltető víz is” – magyarázta végül Shine.


National Geographic hír nyomán