Meinhart Zenk amerikai kutató és csapata morfin nyomait észlelte egerek vizeletében, miután a gyógyszer elővegyületeit fecskendezték beléjük. Jelentésük a PNAS tudományos folyóiratban jelent meg.
A többi ópioidhoz hasonlóan, a morfin is hatásos, potenciálisan addiktív fájdalomcsillapító. A kutatók évtizedek óta gondolkodnak azon, hogy az állatok természetes módon szintetizálják-e a morfint, mivel az agyban lévő specializált receptorok reagálnak a gyógyszerre. A morfint nyomokban, emberi vizeletben és sejtekben is megtalálták már korábban. Ám az élő állatokat vizsgáló tanulmányok nem meggyőző eredményekkel zárultak, a táplálékban vagy a környezetben lévő, külső morfinforrások miatti lehetséges szennyeződés következtében. Chris Evans neurobiológus szerint eddig ez tűnik a legmeggyőzőbb tanulmánynak. „Meggyőzően kimutatták, hogy van egy olyan pálya, mely talán morfint képes létrehozni.”
Az alkaloidák gyűrű alakú kémiai vegyületek, amelyek nitrogént tartalmaznak. Az agyszövetben és a vizeletben egy alkalodia jelenléte – a tetra-hidropapaverolin (THP) – olyan spekulációkhoz vezetett, hogy az a szervezetben természetes módon előállítódó morfin elővegyülete lehet. A kutatócsapat az egereket naponta THP-val és egyéb potenciális morfin elővegyületekkel injekciózta négy napon át, majd kiértékelte a vizeletben ezen vegyületek anyagcseretermékeit.
A hidrogénatomok helyettesítésére az elővegyületeket deutériummal – nehézhidrogén – címkézték fel, így különbséget tudtak tenni a beinjektált vegyületek és a morfin egyéb forrásai között, ennélfogva ki tudták küszöbölni a szennyeződés lehetőségét. Miután a vizeletmintákban izolálták az alkaloidákat, rendkívül érzékeny tömegspektrométerrel elemezték kémiai összetételüket.
Zenk és csapata számos közbülső biokémiai lépcsőt azonosított a THP és a morfin között. Miután befecskendezték a THP-t, megtalálták a vizeletben az anyag négygyűrűs anyagcseretermékét, az úgynevezett szalutaridint. Ez a máknál a morfin-szintézis folyamatának egyik közbülső terméke. A szalutaridin befecskendezése ötgyűrűs ópiátot, a tebaint eredményezte. Ennek beinjektálása pedig három hasonlóan strukturált ópiát, a kodein, az oripavin és a morfin létrejöttéhez vezetett.
Bár a morfintermelés utóbbi szakaszai a növények és emlősök között tárolt, a korai szakaszok különböznek. Az emlősöknél az első alkaloida köztitermék – mely megelőzi a szalutaridint – extra hidroxil (OH) csoporttal rendelkezik a növényekéhez képest. Zenk szerint, „triviálisnak tűnhet, ám a biokémiában, a hidroxiláció többé-kevésbé meghatározza, az utód hím vagy nőstény lesz-e.” Ezek a különbségek azt sugallják, hogy a morfin pályák az emlősökben és növényekben egymástól függetlenül fejlődtek ki – magyarázza.
A kutatók vérben és szövetben nem találták nyomát a morfinnak. Ennek eredményeképpen ez a vizsgálat nem bizonyítja, hogy az emlősök természetes módon állítanak elő morfint, vagy pedig, hogy a vegyület bármilyen speciális feladatot látna el, mint fájdalomcsillapítás, vagy addikció – mondja Evans. „A kérdés az, van-e jelentős mennyiség, melynek hatása van az endogén receptorokra, ami szerintem valószínűtlen.”
Amellett, hogy a releváns szervekben – mint agy és gerincvelő – morfint észleljenek, a jövőbeli vizsgálatoknak azon enzimeket is azonosítaniuk kell, melyek szerepet játszanak a THP morfinná alakításában. Ezt követően a kutatók ellenőrizhetik az enzimek kódolásáért felelős géneket, hogy meghatározzák funkcionális szerepüket – mondja Evans. „Annak kimutatásához, hogy az endogén morfin természetes módon létezik és funkcionális jelentősége van az emlősökben, szerintem még sok mindent kell tenni.”
Zenk csapata azt tervezi, még érzékenyebb technikákat alkalmaz azért, hogy a szövetekben a morfin nyomait kutassa. Emellett szeretné a pályán lévő enzimeket azonosítani, valamint kielemezni, hogy a morfin kialakulása hogyan ingadozik az emberekben a fájdalomtűrő képesség függvényében.
(Nature)
origo.hu
A hely, ahová a napfény nem csak ablakon át érkezik
