Miért üvölt az oroszlán?

Egy oroszlán mély üvöltésének vagy a vadmacska nyávogásának több köze van ahhoz, hol él az állat, mint a testméretéhez.

A kutatók 27 macskafaj hívásait elemezték, és azt vizsgálták, a hangok hogyan változnak az élőhelyeken, amelyek a nyílt sivatagoktól a sűrű dzsungelekig terjednek. A nyílt területeken élő macskák mélyebb hangokat hallatnak, mint a sűrűben élők – mutatták ki a kutatók.

A korábbi kutatás azt sugallta, hogy a macskák testmérete határozza meg a hívások mélységét, amelyeket azért hallatnak, hogy párt találjanak vagy megvédjék a territóriumukat. Dr. Gustav Peters és dr. Marcell Peters német kutatók 27 különböző macskafaj hosszú távot célzó hívásainak átlagos frekvenciáját elemezték ki. Ezek között a nagy testű vagy „üvöltő” macskák – mint az oroszlánok, a tigrisek és a jaguárok – is szerepeltek, amelyek torkuk specializálódott struktúrájának köszönhetően képesek bömbölni. Ezt követően megvizsgálták a macskák hívása, testmérete és az élőhelyük közötti kapcsolatokat.

Azok a macskafajok, amelyek sokkal nyíltabb típusú élőhelyen éltek – mint az oroszlánok és a homoki macskák –, mélyebb hívásokat hallattak. A sűrűbb élőhelyeken lakók – mint a ködfoltos párducok és a kevéssé ismert márványfoltos macska – magasabb hangon kommunikálnak – mutatták ki. Az eredmények a Biological Journal of the Linnean Society folyóiratban jelentek meg.

Az eredmények váratlanok. „Az állati akusztikus jelzések hangátvitelét érintő legtöbb tanulmány azt mutatta ki, hogy az alacsonyabb frekvenciák dominálnak a sűrűbb élőhelyeken” – mondja Peters. Például a korábbi kutatások során kiderült, hogy a sűrű vegetáció megzavarja a magas hangú hívásokat. Az alacsonyabb hangúakat viszont a nyílt terek légi zavarai szakíthatják meg. Ám ez például nem magyarázza meg azt, hogy az oroszlánok miért bömbölnek olyan mély hangon.

Egy másik opció szerint a nagymacskák egyszerűen alacsonyabb frekvenciákon képezik a hangokat. Ez megmagyarázná az oroszlánok üvöltését a kisebb macskák nyávogásához képest, ám amikor a kutatók figyelembe vették az egyes tanulmányozott fajok genetikai örökségét, kiderült, hogy a testsúlynak nincs hatása a hívások domináns frekvenciáira.

A Felidae macskacsalád tagjai természetüknél fogva minden kontinensen megtalálhatók, kivéve Ausztráliát és az Antarktiszt, és az oroszlánokat kivéve mind magányos életet élnek. Ezen elszigeteltség miatt mind a hímek, mind a nőstények hosszú távolságra elhallatszó hívásokkal kommunikálnak, hogy vonzzák a másik nemet, és elriasszák a versenytársakat.

(BBC)