Gigantikus méretű hangyára találtak

Kolibriméretű hangyatitánok éltek ötvenmillió évvel ezelőtt a mai Wyoming állam területén; a gigantikus fosszíliáról a Proceedings of the Royal Society B legújabb számában jelent meg tanulmány.

Az 5 centiméter hosszú óriáshangya fosszíliája a Green River formáció üledékes kőzetéből került elő, és sokáig a denveri természettudományi múzeumban őrizték, míg észre nem vette, és le nem írta Bruce Archibald, a kanadai Simon Fraser Egyetem paleoentomológusa (ősrovarkutatója) – olvasható a LiveScience (http://www.livescience.com) tudományos hírportálon. „Azonnal felfigyeltem a fosszíliára, azt gondolván, hogy egy óriáshangyáról van szó, amelyhez hasonlóak az adott korban Németország területén éltek” – hangsúlyozta a tudós.

Bruce Archibaldnak köszönhetően az őshangya a Titanomyrma lubei nevet „viseli”. „Titán a mérete után, a myrma a hangya görög elnevezéséből származik, míg a lubei Louis Lube »fosszíliavadász« nevét örökíti meg” – magyarázta a kutató. Hozzátette: a ma a trópusokon élő kóborhangyák (Dorylus) királynői elérhetik ugyan az őshangyák méretét, ám a Titanomyrma összes egyede hatalmas volt. A lelettel kapcsolatos legizgalmasabb kérdés, hogyan kerültek a hangyatitánok az Atlanti-óceán mindkét partjára.

A hangyák ugyan könnyen alkalmazkodnak, ám a Titanomyrma lubei egyedeinek, miként a mai óriáshangyáknak, létfeltételük volt a meleg éghajlat. Az Európában honos őshangyák olyan területeken éltek, amelyek az eocén korai időszakában, az 56 millió és 34 millió évvel ezelőtti periódusban trópusi éghajlat uralkodott. „Ebben az időben a kontinensek egymáshoz közelebb helyezkedtek el, a tengerek szintje pedig rendkívül alacsony volt” – fogalmazott Bruce Archibald.

Mindazonáltal ahhoz, hogy egyik kontinensről a másikra jussanak, át kellett vonulni az Északi-sarkon, amelynek éghajlata a mainál ugyan sokkal enyhébb volt, de mégis túl zord az óriáshangyák számára. Bruce Archibald szerint azonban voltak olyan felmelegedési időszakok, amikor a sarkkörön túl az átlaghőmérséklet a leghidegebb hónapokban sem süllyedt 8 Celsius-fok alá. A kanadai kutatók nem tudták eldönteni, hogy az óriáshangyák az európai kontinensről vándoroltak-e Észak-Amerikába, vagy fordítva, az Újvilágból terjedtek át az öreg kontinensre.

Torsten Wappler, a Bonni Egyetem paleoentomológusa – aki nem volt részese a kutatásnak – az őshangyák különböző fajainak osztályozásával foglalkozik. „A fosszíliának köszönhetően végre összehasonlíthatjuk az észak-amerikai fajokat az európaiakkal, ez az összevetés segít megismerni a rovarok eredetét” – emelte ki Torsten Wappler.

(MTI)