A Leideni Egyetem kutatói Wouter Halfwerk biológus vezetésével harminc hím széncinege dalát vették fel több napon át 2009 és 2010 tavaszán. A felvételek tanúsága szerint a madarak a legalacsonyabb hangfekvésben a tojásrakást megelőző napokon énekeltek, amikor a tojók a legtermékenyebb időszakukban voltak. A biológusok azt is figyelték, hogy a hímek közül hányat „szarvazott fel” választottja, amely párosodás után egy másik hímet is kegyeibe fogadott. Miután a tojások kikeltek, a kutatók vizsgálták, hogy a hímek mennyire veszik ki részüket a fiókák gondozásában – olvasható a Discovery News és a ScienceDaily portálokon. A továbbiakban a biológusok a hímek dalát lejátszották a tojóknak, amelyek, ha a környezet csendes volt, gyakrabban reagáltak a mély hangon előadott „nótákra”. Az alacsony frekvenciájú háttérzaj esetében viszont többször válaszoltak a magasabb hangfekvésben előadott szerenádra. Ily módon fény derült arra, hogy a tojók az alacsony hangfekvésű nótát tartják „szexisebbnek”, s ha partnerük nem elég mély hangon dalolt, rendre „felszarvazták”.
A hímek így nincsenek könnyű helyzetben, hiszen ahhoz, hogy hallhatóvá váljanak a városi környezetben, magasabb hangfekvésben kell énekelniük, amelyet ugyan jobban hallanak a tojók, de kevésbé kedvelnek.
(MTI)
Az alacsony hangfekvésű nótát „szexisebbnek” tartják
A széncinegehímek (Parus major), hogy párra leljenek, megkísérlik „túlharsogni” a város zaját – derítették ki holland kutatók, akik vizsgálataikról az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS-ban (Proceedings of the National Academy of Sciences) számoltak be.
2011. 09. 02. 6:02
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!