A kutatók Lisa Kalteneggerrel, a Harvard Smithsonian asztrofizikai központ tudósával az élen olyan nagy pontosságú spektrográf, HARPS (High Accuracy Radial Velocity Planet Searcher) segítségével végezték a kutatásokat, amellyel a Chilében működő Európai Déli Obszervatórium (ESO) 3,6 méter átmérőjű távcsövét szerelték fel. A tudósok a parányi elhalványulásokat figyelték a csillagok fényében, amelyet a napja körül keringő bolygó vált ki elhaladásakor – olvasható a National Geographic honlapján. (A felfedezésről az Astronomy and Astrophysics című szaklapban jelenik meg tanulmány.)
A HARPS adatai szerint a bolygó tömege 3,6-szor nagyobb, mint a Földé. A HD85512b katalógusjelű bolygó egy törpecsillag körül kering, amelytől „épp megfelelő” távolságra van, hogy folyékony víz legyen a felületén. „Még épp a lakhatósági zónán belül van. A saját Naprendszerünkkel összehasonítva egy kicsit távolabb van, mint a Vénusz a Naptól. Egy ilyen távolságban valamivel több napenergiában részesül, mint a Föld” – magyarázta Kaltenegger.
A kutatók azonban úgy vélik, hogy a helyzeten sokat javíthatnak a fellegek, amelyek a bolygó felszínének 50 százalékát takarják. (A Föld esetében ez az arány 60 százalékos). Az, hogy vízpárát tartalmaznak-e a fellegek, a légkör összetételétől függ, amit a jelenlegi műszerekkel lehetetlen elemezni ilyen távolságból.
A bolygóképződés modelljei alapján azoknak a planétáknak az esetében, amelyek tömege tízszeresen múlja felül a Földet, a légkör túlnyomórészt hidrogénből és héliumból áll. A kevésbé „masszív” világok, mint amilyen a HD85512b, a Földhöz hasonló összetételű, főleg nitrogénból és oxigénből álló légkörrel rendelkeznek.
A HD85512b katalógusjelű bolygó esetében a méretén és az elhelyezkedésén kívül két további biztató szempont is felmerül. Az egyik a majdnem teljesen szabályos kör alakú pályája, ami stabil éghajlatot biztosít. Másrészt a csillaga körülbelül egymilliárd évvel idősebb, és ezáltal kevésbé aktív, mint a Nap, amelynek korát 4,6 milliárd évre becsülik. Ebből következően kisebb az elekromágneses viharok valószínűsége, amelyek a bolygó légkörét károsíthatnák. „Mindent egybevéve azonban ha az ember eljutna valaha a HD85512b katalógusjelű bolygóra, meglehetősen barátságtalan, forró és párás világba csöppenne, ahol a gravitáció a földi 1,4-szerese” – jegyezte meg Kaltenegger.
A Vitorla (Vela) csillagkép az ókori görög Argo Navis (Argonauták hajója) csillagkép „szétbontásakor” keletkezett. Nicolas Louis de Lacaille francia csillagász (1713–1762) osztotta három részre: a Hajógerinc csillagképre, a Hajófar csillagképre és a Vitorla csillagképre. (Más forrás a Tájoló csillagképet a hajó negyedik részének tekinti.)
(MTI)
origo.hu
Turistalátványosság vagy időzített bomba – életre kelhetnek Nógrád vulkánjai?
