„Szeptember 8-án az északi-sarki jégkiterjedés mérete 4,240 millió négyzetkilométer volt, ami történelmi minimumnak számít” – mondta Georg Heygster, a németországi Brémai Egyetemen működő környezetfizikai intézet távérzékelt felvételek fizikai elemzésével foglalkozó részlegének vezetője. Az új érték nagyjából félszázaléknyival alacsonyabb a 2007. szeptember 16-án mért legutóbbi rekordnál, amikor 4,144 millió négyzetkilométernyire zsugorodott a jégpáncél – olvasható a The Daily Telegraph című brit lap internetes kiadásában.
A sarki jégtakaró meghatározó szerepet játszik bolygónk éghajlatának szabályozásában azáltal, hogy visszaveri a napsugarakat, és hidegen tartja a sarkvidékeket. A szakértők szerint a nyaranta összezsugorodó jégpáncél – amelynek kiterjedése ma már fele akkora, mint negyven évvel ezelőtt – egyszerre fokmérője és hajtóereje a globális felmelegedésnek, amelyet már nem lehet csupán a természet változékonyságának számlájára írni.
„A klímamodellek szerint az olvadás az ember által okozott globális felmelegedéshez köthető, amely – a jégbirodalom fényvisszaverő képességét jelentő albedóhatás miatt – különösen érezhető az Északi-sarkvidéken” – mondta a szakember. Az albedóhatás akkor érezhető leginkább, ha egy korábban hóval és jéggel borított terület – amely a beérkező napsugarak 80 százalékának visszaveréséért volt felelős – helyét olyan vízrengeteg veszi át, amely éppen elnyeli a hőt.
Az északi-sarki régió hőmérséklete a globális átlagnál több mint kétszer gyorsabban emelkedett az elmúlt fél évszázadban. A jégpáncél vastagsága is jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben. Az 1972-ben megkezdődött műholdas mérések szerint az északi-sarki jégkiterjedés 11 százalékkal esik vissza évtizedenként. Mark Serreze, az amerikai nemzeti hő- és jégadatközpont vezetője szerint a 2030-as év nyarán az északi-sarki jégtakaró egésze eltűnhet, nem hagyva mást maga után mint hőelnyelő óceánt.
AZ NSIDC megfigyelő rendszerei ugyanakkor nem jelezték a rekordértékű zsugorodást. Az intézet múlt heti közlése szerint a Kanada északi partjainál futó északnyugati átjáró vonalán alig maradt jég, míg a déli tengeri útvonal és az északkeleti átjáró térségében szinte akadálymentes a közlekedés. A kereskedelmi útvonalak felszabadulása ellenére azonban a jégpáncél eltűnése komoly fenyegetést jelent a helyi őslakosok, valamint a növény- és állatvilág számára. Utoljára 125 ezer évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszakot megelőző meleg Eemian interglaciális időszakban volt teljesen jégmentes nyáron az északi-sarkvidék.
(MTI)
origo.hu
Frontálisan ütközött két autó Szatmárban, egy ember meghalt
