„A tudomány művelése alapvető jelentőségű egy ország életében” – hangsúlyozta az elismerés kapcsán Oláh György, akinek meggyőződése, hogy a Széchenyi-nagydíj biztatást ad a fiatal kutatóknak arra, hogy maradjanak meg a tudományos pályán.
„Hiszek abban, hogy ha egy kutató nyitva tartja a szemét, akkor a kutatásai legalább egy részének egyszer gyakorlati haszna lehet. Szerencsém volt, hogy végül lettek is eredményeim, és nemcsak fontos tudományos cikkeim. A fosszilis üzemanyagaink, a kőolajunk, a földgázunk és hosszabb távon a szenünk is fogyóban van. A kereslet nő, a készlet csökken, tehát a következő nemzedék leküzdhetetlen gondokkal szembesül. Megoldást kell találni. Munkatársaimmal azzal foglalkozunk, hogy a szén-dioxidot felfogjuk, elválasszuk, és kémiai úton a vízből nyerhető hidrogénnel új fosszilis üzemanyagokat tudjunk csinálni. Az emberiségnek nincs ideje, nincs több millió éve arra, hogy a szén természetes körforgására várjon. A tudomány adja az alapvető tudást és az esélyt, hogy új lehetőségek nyíljanak meg előttünk. A megvalósítás azután a technológia, a fejlesztők feladata” – fogalmazott a Nobel-díjas tudós.
Mint kifejtette, a természeti kincsekkel nem rendelkező Magyarország jövőjét, fő kincsét „a jól nevelt fiatalok jelentik”, akik a modern technológia felhasználásában részt tudnak venni. „A tudomány alapja pedig a jó oktatás. Ezen a kis Magyarországon, legalábbis Budapesten, ahol születtem és felnőttem, sok jó iskola volt, és ezek az iskolák kiváló alapot adtak. Magas házat nem lehet úgy építeni, hogy a 20. emeleten kezdik felállítani a falakat. A tudománynak is szilárd alapra van szüksége. A nevelés ad lehetőséget ad arra, hogy aztán egyesek szárnyalni kezdjenek, hozzájárulva új iparágak megjelenéséhez, és jól fizető munkához juttatva a többieket. Búzatermelésből a mai világpiaci helyzetben nem tud egy kis ország megélni. Amire Magyarországnak szüksége van, az emberi hozzájárulás, a jól nevelt munkaerő, a lehetőségeket kihasználó vezetőség” – emelte ki a Nobel-díjas kémikus, hozzátéve, hogy egy kis ország általában nem képes önmagában a kutatás és a technológia területén folyamatosan az élvonalban maradni.
„Az én mai kísérleteim helyszíne sem Magyarország. Szülőhazám egy kis ország, amely nem tud befektetni kutatásba annyit, mint Kína vagy India, hogy egy egészen új nagyipart teremtsen, és százával építsen költséges nagyüzemeket. De a magyar hozzájárulás (…) sikert érhet el a jövőben azzal, hogy e kis ország fiai között ma is vannak úttörői a tudománynak, akik látják a jövőt. Akik kikutatják az alapokat és az alaptudást, függetlenül attól, hogy a gyakorlati megvalósítás gyakorta máshol történik” – összegezte Oláh György.
Az interjú teljes terjedelmében a Magyar Tudományos Akadémia honlapján olvasható.
(MTI)
origo.hu
Az ukrán kém, aki éveken át kijátszotta a nemzetbiztonsági megfigyelést
