Senki sem sejtette, hogy ilyen jól repülnek

Akár 150 méterre is elbitangol egy éhes nőstényszúnyog kikelési, avagy születési helyétől.

Nem csupán a puszta érdeklődés vezérelte őket munkájukban, az eredmény gyakorlati haszonnal is jár: azért volt szükségük a szúnyogok repülési hatósugarára, hogy kellően messze épüljön lakott területtől egy 1700 hektáros víztározó az ország északi részén. Ehhez a pontos alapkérdés a következő: milyen messzire repül egy közönséges európai szúnyog?

Korábban a kutatók úgy becsülték, hogy a vérszívók a petékből való kikelési helyük 50 méteres körzetén belül maradnak, azaz a kérdéses repülési táv nem az „egy szuszra” végigszárnyalt hosszt jelenti, hanem lényegében életterük méretét.

A 150 méteres felfedezéshez mintegy 40 ezer szúnyogot használtak és egy jókora mezőt. 50, 100 és 150 méteres koncentrikus körökben szúnyogcsapdákat állítottak fel, a középpontból pedig szúnyogokat engedtek szét. A nap végén megszámlálták, hogy mennyi szúnyog akadt fenn a triplacsapdán. A kutatók megdöbbenésére nem az 50 méteres távnál lelték a legtöbb szúnyogtetemet, hanem a 150-esnél, méghozzá a döntő többséget: az állomány 80 százaléka jutott el odáig.