A génmódosított egerek 50 százalékkal hosszabb távot voltak képesek futni, mint normál fajtársaik, ráadásul húsz perccel tovább bírták a terhelést. Bár némiképp erőteljesebb izomzata fejlődött ki a génszabott egérnek, mégsem igényelt több táplálékot a szokásosnál, és – leszámítva kivételes állóképességét – ránézésre megkülönböztethetetlen a normál egerektől.
A Lausanne-i Egyetem kutatói nem az elsők, akik erős egereket hoztak létre génmódosítással, ám a mostani változtatás nem a kirobbanó erőt, hanem az állóképesség növelését szolgálta. A szakemberek úgy vélik, ennek a génmódosításnak nagyobb gyakorlati és gyógyászati jelentősége lehet, mert segíthet az öregedés miatti izomvesztést gátló szerek kifejlesztésében, vagy akár abban, hogy kezelést találjanak bizonyos izomvesztéssel járó betegségek gyógyítására.
A korábbi erős egerek abban különböztek a normál állatoktól, hogy izmaik hatékonyabban használták fel a glükózt, a mostani génmódosítás viszont a zsírsavak elégetési módját változtatta meg. Az egerek izomteljesítményük hosszú távú javulását pusztán azáltal érik el, hogy több zsírt égetnek el a testükben elraktározott feleslegből. A tanulmányt részletesen a Cell című tudományos folyóiratban ismertették a szerzők.
