Három centiméter – újra kell írni a tankönyveket

A felfedezés érdekes információval szolgál a nyelv eredetét illetően az emberek és a főemlősök esetében.

Az úgynevezett Wernicke-terület a német származású ideggyógyász, Carl Wernicke után kapta a nevét, aki elsőként jegyezte le az 1800-as évek végén. Erről az agyi központról eddig úgy tartották, hogy az agykéreg hátsó részén, a hallásért felelős terület mögött helyezkedik el.

A Georgetown Egyetem Orvostudományi Központjának szakemberei által végzett átfogó elemzés szerint azonban a Wernicke-terület valójában három centiméterrel közelebb van a homloklebenyhez, illetve a hallásért felelős központ előtt, és nem mögötte helyezkedik el.

„Mindez azt jelenti, hogy újra kell írnunk a tankönyveket” – mondta Josef Rauschecker idegtudományi professzor, a tanulmány vezető szerzője. Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent tanulmány készítői 115 szakmailag lektorált korábbi tanulmányt vontak elemzés alá, amelyek a beszédértést vizsgálták és különböző agyi képalkotási eljárásokat – mágneses rezonanciás (MRI), vagy pozitron emissziós tomográfiát (PET) – használtak.

A szakemberek a képalkotó eljárások koordinátáinak elemzése révén azonosították a Wernicke-terület valódi elhelyezkedését, ezzel új távlatokat nyitva az agykárosodástól, vagy az agyi érkatasztrófától sújtott páciensek kezelésében. „Ha egy páciens nem tud beszélni, vagy nem érti a beszédet, akkor ezentúl már tudni fogjuk, hogy hol történt a károsodás” – mondta a szakember.

A felfedezés érdekes információval szolgál a nyelv eredetét illetően az emberek és a főemlősök esetében, utóbbiaknál ugyanis ugyanezen agyterület a felelős a hallottak feldolgozásáért. Rauschecker szerint a mostani eredmény azt sugallja, hogy a két faj felépítése és felfogóképessége sokkal jobban hasonlít egymásra, mint azt sokan gondolnák.

A tanulmány másik szerzője, Iain De Witt – az egyetem ideggyógyászati interdiszciplináris programjának doktorandusza – szerint az eredmények megerősítik mindazt, amit mások már felfedeztek azóta, hogy az 1990-es években komolyan megkezdődtek az agy képi megjelenítését célzó eljárások, habár számos vitás kérdésben azóta sem sikerült megegyezésre jutni. Mint hozzátette: a tanulmány célja, hogy összebékítse egymással az adatokat és az elméleteket.