A Zamosztje 2 elnevezésű régészeti helyszínt az 1980-as években, csatornaépítés során fedezték fel a Dubna folyó medencéjében. A feltárásokat három ásatási szezonban végezték spanyol, orosz és francia régészek Ignacio Clementének, a Spanyol Nemzeti Kutatási Tanács (CSIC) archeológusának irányításával. A helyszínen négy régészeti réteg került napvilágra, ebből kettő a mezolitikumból (középső kőkorból), a 7900–7100 évvel ezelőtti időszakból származik. A két felső réteg újkőkori, 6800 és 5500 éves leletanyagot tartalmaz – olvasható a ScienceDaily (http://www.sciencedaily.com) tudományos hírportálon.
„Mostanáig úgy hittük, hogy a mezolitikumban a népességnek csak szezonális szálláshelyei voltak, de nem állandó települései. A feltárások tanúsága szerint azonban a Dubna folyó medencéjében élő népesség mind a középső, mind az újkőkorban állandó lakóhelyen élt, és egész évben végeztek termelő tevékenységet” – emelte ki Clemente.
Kulcsfontosságú halak
Mint a kutató rámutatott, a Zamosztje 2 népessége a mezolitikumban és a neolitikumban télen-nyáron egyaránt vadászott. Tavasszal és a kora nyári időszakban halásztak, a nyárutón és ősszel pedig vadbogyókat gyűjtögettek. „Meggyőződésünk szerint a halászat kulcsfontosságú szerepet játszott e közösségek életében, hiszen olyan nyersanyagról van szó, amelyet szárítással, füstöléssel könnyű tartósítani és készletezni az ínségesebb téli hónapokra” – magyarázta a spanyol archeológus.
Az ásatások során nagy számban kerültek elő használati tárgyak (kanalak, tányérok), szerszámok, vadászfegyverek és halászati eszközök, ezek mindegyikét kovakőből és más kőzetekből, csontból készítették.
Összetett eszközök
„Összetett halászati eszközöket készítettek, ami arra utal, hogy többféleképpen szereztek zsákmányt” – ismertette az ásatásvezető régész, hozzátéve, hogy találtak két nagy, vesszőből font halcsapdát, de előkerültek horgok, szigonyok, súlyok, úszók, valamint a hálók készítésére és javítására szolgáló tűk is, ahogy halpucolásra és feldolgozásra szolgáló csontkések.
A Zamosztje 2 régészeti helyszín egyik érdekessége, hogy itt nagy mennyiségben maradtak fenn szerves anyagok – fadarabok, levelek, fosszilizálódott ürülék és halmaradványok.
Clemente szerint igen szokatlan, hogy ilyen bőségben maradjanak fenn szerves anyagok. „A leleteknek köszönhetően ki tudjuk számítani, hogy a prehisztorikus közösségek étrendjében a fehérjék mekkora hányada származott halból, megismerhetjük, hogy milyen fajtákat és milyen mennyiségben fogtak ki” – magyarázta a spanyol archeológus.
