– Az építőmunka végdátuma február 9., akkor bocsátják fel a Dél-Amerika-térkép jobb felső sarkáról a Masat-1-et. De mikor kezdődött, hogy jutottatok hozzá a feladathoz? Nem vagyunk egy űrkutatási nemzet, ebből kifolyólag talán a Műegyetem sem fellegvára a dolognak. Vagy mégis?
– Igazából 2007-ben volt egy lengyel–magyar konferencia, ami után Marosy Gábor betévedt a szobámba, és azt mondta, hogy a lengyeleknek már van saját műholdjuk, mi miért ne csinálhatnánk egyet. Mondtam neki, fogalmam sincs, álljunk neki, szedjük össze a csapatot. Akkor már Kovács Zoltán is bőven benne volt a csapatban a Mars-rover-fejlesztések miatt, mindketten a hallgatóim voltak az egyetemen. Mivel akkoriban egy más vonatkozású diák műholdprojektben is részt vettünk, tudtuk, hogy a Villamosmérnöki és Informatikai Kar két tanszéke – az Elektronikus Eszközök Tanszéke és a Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszéke –, valamint az Űrkutató csoport megfelelő bázis lesz a projekthez. A hallgatótoborzás után felzárkóztató oktatás következett tapasztalt kollégák segítségével, és némi lemorzsolódás után 10-12 hallgató maradt, a „B-közép”. Erre az emberi és infrastrukturális bázisra alapozva indult Magyarország első műholdjának a fejlesztése.
(Az MNO videója)
– Mi volt meg hozzá? Szellemi tőke? Támogatók?
– 2008-ban úgy álltunk, hogy pályázati forrás nélkül kellett belevágnunk. Néhány szponzor felismerte a lehetőséget abban, hogy a támogatásunkkal akár nemzetközi űripari beszállítóvá is válhat, vagy referenciaként használhatja később. Legfőbb szponzorunk maga a tudás volt: mindenki hozta, ami a fejében volt. Azt tudni kell, hogy ezek a CubeSat projektek szerte a nagyvilágban hallgatói programok, hasonlóan a miénkhez, viszont a mi esetünkben nem egy pályázati forrás vagy egy a teljes költségvetésre kiterjedő támogatás állt rendelkezésre, hanem magunknak kellett a szponzorokat felkutatni. Volt, aki mérnöki szolgáltatást, volt, aki tervezést nyújtott nekünk, voltak olyan partnereink, akik például a napelemet biztosították mint alkatrészt, gyártást esetleg, és így tovább. Ne felejtsük, az elmúlt négy évben a hallgatók és az oktatók 56 ezer mérnökórát tettek bele teljesen ingyen és bérmentve ebbe a kezdeményezésbe. Így a legfőbb szponzoroknak azok a hallgatók tekinthetők, akik szó szerint időnként éjjel-nappal, itt a laborokban dolgoztak a műholdon.
– Hová siettek?
– A műholdat a Vega hordozórakéta juttatja a világűrbe Kourouból. Eredetileg PSLV rakétára terveztünk és egy kicsit több mint fél évvel későbbi startra. Így amikor októberben megtudtuk, hogy üresedés van a rakétán, meglehetősen igyekeznünk kellett, hogy a Masat-1 ténylegesen felkerülhessen az Európai Űrügynökség (ESA) rakétájára. Innentől sokat éjszakáztunk bent, mivel egy új rakéta egyúttal új teszteket követelt meg, ráadásul a Vega-dokumentáció összetettebbnek is bizonyult. Pár hónap alatt kellett a projektet teljesen lezárni, a műholdat összeszerelni, miközben a Vega többi „utasa” már évek óta erre készült. Megtudtuk, mit jelent a csúcsterhelés.
Lapozzon tovább!
---- Oldal címe ----
– Először csináltak ilyet itthon. Honnan jött össze hozzá a tudásanyag?
– Nos, érdemes megjegyezni, hogy ellentétben a legtöbb ilyen CubeSattal, minden részegység önálló, magyar fejlesztés. Az alkatrészek közül volt csak olyan, amit nem gyártanak hazánkban, például a speciális űripari napelemet, amit két helyen készítenek a világon. Minden itthon terveződött, és amit csak lehetett, Magyarországon gyártattunk le. Nagy lendületet tudott volna adni, és a folyamat futamidejét is tudta volna csökkenteni, ha tagjai vagyunk az ESA-nak. Küszöbén állunk egyébként ennek, például a Masat-1 és a többi hazai űrtevékenység hozzásegíthet. Ha a döntéshozók is támogatják a magyar űrkutatás és űripar jövőjét, és végül elnyerjük a tagságot, majdnem az egész tagdíjat vissza tudnánk pályázni, és olyan technológiákhoz férhetnénk hozzá, amelyeknek köszönhetően fellendülne a magyar űrkutatás, húzva magával a kkv-szektort! De hogy válaszoljak a kérdésre is, van hozzáférhető és megfelelő szakirodalom és tudás, viszont ha tagjai vagyunk az ESA-nak, a legújabb technológiákban járatos fejlesztőkkel, tudósokkal együttműködve – hiszen a tagság ehhez is biztosít kereteket – könnyebb lett volna a munkánk, illetve a jövőben könnyebbé válhat. A CubeSat-fejlesztések során a többi csapat a tudásanyag egy részét már hozzáférhetővé tette, így ebből merítve is bővíteni tudtuk a szürkeállományt. Természetesen számos területen az egyetemi, jól képzett szakembergárdánk segítette a hallgatókat a fejlesztésben, vannak területek, melyeket nemzetközileg is magas színvonalon művelünk. Mára az a helyzet állt elő, hogy a csapat nagy része befejezte egyetemi tanulmányait, és kikerültek, kikerülnek az iparba más területeken. Ezért is fontos lenne a tagság, hogy ezeket az embereket mint jól képzett űripari mérnököket meg tudjuk tartani a hazai ágazat számára.
CubeSat specifikáció
Műhold osztály: 1U CubeSat
Méretek: 10 x 10 x 10 cm
Tömeg: 1kg
Meghajtás: nincs
Várható élettartam: > 3 hónap
Bemeneti teljesítmény: 1,2 – 2,2 W
Kommunikáció típusa: Half-duplex
Frekvenciasáv: 435-438 MHz
Adatsebesség: > 1200 bps
Moduláció: 2-FSK
Adóteljesítmény: 400 mW
Telemetria protokoll: módosított ESA PUS v1
(forrás: cubesat.bme.hu)
– A Vegának ez az első startja. Egy korábbi „maszatos” közleményben azt olvassuk, ez rejt némi kockázatot. Okos dolog akkor ez így?
– Az űriparban semmi sem kockázatmentes, ezzel a nyilatkozatunkkal ezt kívántuk tisztázni. A korábban kiválasztott PSLV rakéta nagy megbízhatóságú a jelenleg elérhető rakéták között, ezért is választottuk anno. A Vega esetében nem beszélhetünk statisztikákról, hiszen ez az első start, de ez az ESA-együttműködés a start kapcsán egy rendkívüli lehetőség. Persze abban is volt kockázat, hogy nekimentünk úgy egy négyéves fejlesztésnek, hogy senki nem kapott érte fizetést... Űripari biztosítást kötni pedig nem érdemes, mivel abból az adott részegységet reprodukálni is lehet.
– A kísérleti útra, 32 kilométer magasságba miért nem a Masat-1 ment föl?
– Többek között azért nem, mert a Masat összetettebb, jelenlegi formájában akkor még nem állt rendelkezésünkre, nem tartott ott a fejlesztés, csak adott részegységeket akartunk tesztelni abban a kísérletben. A meteorológiai ballonos kísérletnél azért sem lehetett egy nagyobb modellt felhelyezni, mert előírás van a térfogat–tömeg arányra. Többek között a kommunikációs modult is kipróbáltuk, minden makulátlanul működött. A hőmérsékleti viszonyok a kísérleti magasságban nagyjából megfeleltek a majdan várhatónak, a tesztelt antenna nyitási mechanikája is rendben volt. A fedélzeti adatgyűjtő szintúgy.
– A Masat-1 most ott csücsül valahol a Vega orrkúpjában. Mi történik vele?
– Hat ilyen kis műholddal együtt, egy speciális silóban várja február kilencedikét Francia Guyanán. A miénk elé, fölé van betéve a francia, mögé, alá pedig a lengyel. A felbocsátás jogi hátterét, a szerződéseket már 2008-ban „pályára állítottuk” az első, PSLV-s változatban, annak a startja már többször csúszott, de ilyen az űripar, a Vega indulását is már több éve halasztották. Úgy kell elképzelni a pályára állítást, hogy amikor a rakéta elfoglalta a megfelelő helyzetet, a siló fedelét kinyitják, és a műholdakat szépen a rugó kitolja az űrbe. A lábakban is el van helyezve néhány rugó, hogy egymáshoz képest is eltávolodjanak az eszközök. Amikor már tisztes távolságban vagyunk mindenki mástól, akkor szabad kinyitni az antennát és megkezdeni az üzemszerű működést.
Lapozzon tovább!
---- Oldal címe ----
– Hogyan kezdi el az életét a mhold?
– A felbocsátás után elindul egy biztonsági számláló, és ha letelik az adott idő, kinyílik az antenna, és elkezdődhet a misszió.
– A többi útitárs?
– Egy olasz, egy spanyol és egy román műhold a másik silóban, és egy másik olasz, külön silóban. Ők mind ESA-tagok, mi PECS-, tehát együttműködő tagok vagyunk – ez az ESA előszobája, Európában elsőként mi voltunk ebben benne, azóta várjuk az ESA teljes tagjává válást. Véleményem szerint megvan bennünk, az országban a potenciál, megfelelő koordinálás mellett. A már említett pályázási rendszer úgy működik, mint az unióban, csak nagyobb százalékban visszaforgatható a pénz. És ha már itt tartunk, a 8-10 millió eurós ESA-tagdíj költségvetési szinten nagyon kicsi belépő ahhoz, hogy hozzáférjünk egy évente újra meg újra megnyíló 4 milliárd eurós pályázati kerethez, akár alvállalkozói szinten is. Sokkal nagyobb büdzséhez, mint a befizetett tagdíj! Plusz még jönnek az adatok, információk, technológiák, amikért egyébként fizetnünk kellene majd. Azt még nem mondtam, hogy ha most nem jutunk be az ESA-ba, kikerülünk a PECS-ből is, ez óriási visszalépés lenne. Mégiscsak a legnagyobb hozzáadott értékkel rendelkező iparágról beszélünk!
– Egyszerű kérdés jön: mibe került maga a Masat-1?
– Egyszerű a történet: nehéz megmondani. Sok esetben például alkatrészeket kaptunk, tudást, munkát, tervezést. A folyamat során próbáltuk mindig felmérni, rákérdezni, milyen értéket képvisel a segítség, hogy később, a Masat-2 és a Masat-3 építésekor már tudjunk megfelelően kalkulálni, hiszen ilyen „ingyenmunkára” nem vehető rá senki még egyszer... Szeretnénk bővíteni 2 vagy 3 unitosra – ez most egy 10 x 10 x 10 centiméteres, 1 unitos kocka –, mint ahogy a Masat-2-nél lesz, egy olyan projektet megközelítőleg 900 ezer-1 millió eurós keretből lehet finanszírozni. Ezt egyrészt onnan tudjuk, hogy a spanyolok egy egymilliós keretet nyitottak meg egy 1 unitos műhold fejlesztésére annak idején, másrészt az elmúlt évek tapasztalatain egzaktul tudjuk tervezni a következő műholdgeneráció költségvetését is. Ebből végre munkadíj is fizethetővé válhat. A Masat-1-nél ki nem fizetett 56 ezer mérnökóra mintegy 110 millió forint nagyságrendjébe esik, mcdonald'sos fizetéssel is.
– A magyar leleményesség megfizethetetlen – jut eszembe, ki találta ki a Masat elnevezést?
– Hát igen... maga a szó a magyar és a satellite szó összetételéből jött. Viszonylag az elején a keresztelőn már túl is lendültünk. Van egy-két kreatív humorgömb a csapatban, és a srácok nagyon lelkesek voltak, igen vidám hangulatban teltek ezek az első „meetingek”, amikor kitaláltuk, milyen technológiákat vessünk be a műholdba, és a többi. Ott valaki szájából elhangzott, hogy mi lenne, ha nem például Gulyás lenne a neve, hanem mondjuk „Maszat”. Az évek során emiatt kaptunk hideget-meleget, azért többnyire pozitívan reagáltak rá.
(képek: cubesat.bme.hu)
– És magára a műholdra?
– Ugye az itthoni elkészítés után először Hollandiába, majd Toulouse-ba mentünk, itt már találkoztunk igen neves ESA-mérnökökkel is, akik rendkívül elismerően nyilatkoztak a munkánkról. Nagy szó, hogy a rakéta silójában ez lesz az egyetlen olyan műhold, ami saját legyártású, tehát nincs olyan részegysége, amit más tervezett és gyártott volna le. Ezt az ESA szakemberei sem gondolták volna, nem nézték ki a potenciált magyar mérnökhallgatókból úgy, hogy Magyarországnak nem volt korábban teljes komplett műholdja. Koncepcióját tekintve az egyik leginkább elismerésre méltó műhold a mostani felhozatalból, ezt mondták. Abból a szempontból sem mindegy, hogy milyen kép alakul ki rólunk, hogy ez az az ESA, amihez csatlakozni szeretnénk.
– Olvasni lehet a Masat úgynevezett tartalékpéldányáról, ami majd a Szojuzra kerül fel, de még szintén idén. Ennek hol állnak a munkálatai?
– A kockázati tényezők miatt arra gondoltunk, hogy legyen egy tartalékpéldány a Vega esetleges sikertelen startja esetén. Igazából a támogatási keretünk elfogyott, tehát amennyiben reprodukálni szeretnénk a műholdat, további szponzorokra lesz szükség. Mivel azonban maga a technológia rendelkezésre áll, nagyjából csak a gyártásra és tesztekre van szükség. Az idei Szojuz-startra már minden bizonnyal nem lehetünk készen, mert a gyártás nem két perc, és jelenleg nem tudok olyan forrásról, amiből ezt kifizethetnénk.
Lapozzon tovább!
---- Oldal címe ----
– A határ persze a csillagos ég, de meddig juthat el a magyar űrkutatás, űripar a mi életünkben, vagy ameddig a csapat ellát?
– Azt mindenképpen megemlíteném, hogy a magyar űrkutatás, űripar egy sokkal nagyobb kör. Közel negyven műhely dolgozik ma Magyarországon, idetartozik az űrpszichológiától elkezdve az alumíniumhabosításig sok minden. Ezek a műhelyek a mai napon is szolgáltatnak, fejlesztenek, gyártanak az űripar számára, tehát tényleg a csillagos ég a határ, főleg a magyar tudást és lelkesedést figyelembe véve. Nagyon sok a lehetőség azzal, hogy számos tudományközi terület kezd befolyni az űrkutatásba; új technológiákat szeretnének kipróbálni a világűrben, most már az uniós pályázatokban is látni ilyen irányú törekvést.
Rádióamatőröknek
A Masat-1 CubeSat a rádióamatőr sáv műholdak számára dedikált részét fogja használni telemetria adatok sugárzására. Minden sugárzott adat titkosítás nélküli, mindenki számára szabadon vehető és értelmezhető. Vételhez szükséges tipikus műszaki környezet: 11 elemes Yagi vagy Helix antenna, ami 435-438 MHz-es sáv vételére alkalmas; hangolható rádióvevő készülék, pl.: Yaesu FT-897; telemetriacsomagok dekódolására szolgáló, JAVA-t futtatni képes PC, hangkártyával. A dekódoló szoftvert elérhetővé teszik a Cubesat.bme.hu weboldalon keresztül. A szoftver a valós idejű telemetria adatok megjelenítésére alkalmas, illetve a vett csomagokat továbbítja a BME földi állomására, ahol további feldolgozásra kerülhet sor. A telemetria adónk paraméterei: Hívójel – HA5MASAT; Frekvencia – 437.345 MHz; Moduláció – 2-FSK (GFSK); Adatsebesség – 625/1250 bps. Hogy minél több használható adatot legyünk képesek venni a műholdról, buzdítunk minden egyetemet, főiskolát és lelkes rádióamatőrt, hogy ha tudják, vegyék a telemetria adásunkat és továbbítsák interneten keresztül.
(forrás: cubesat.bme.hu)
– A mi életünkre vetítve...
– ...még jó pár Masat-generációt szeretnénk felbocsátani, szeretnénk eljutni előbb-utóbb egy olyan koncepcióig, lehetőleg már a Masat-2-nél, amivel egyfajta szolgáltatást tudunk nyújtani a hazai és nemzetközi kutatóhelyeknek; 3 unitban már tudunk olyan pályastabilitást nyújtani, ami speciális kísérletekhez, technológiák teszteléséhez, Föld-megfigyeléshez is lehetőséget biztosít. Ki tudunk alakítani egy műholdbusz-koncepciót, ebben például lehetnénk a CubeSat osztályban az elsők, végre valamiben nem loholnánk valaki után. A műholdbusz egyébként úgy néz ki, mint egy taxi, szolgáltatásként adjuk magát a műholdat, a másik kutatóhely – magyar vagy külföldi – pedig el tudja helyezni a rendelkezésére bocsátott helyen a kísérletét, mi pedig gondoskodunk a kísérlet üzemeltetéséről. Hosszú távon ez a koncepció egy költséghatékony és biztonságos megoldás lehet, s know-how-védelem szempontjából sem lenne utolsó egy ilyen koncepció, nem kellene kilapátolnunk a tudást az országból.
– Említette a kkv-szektor feltörekvését. Azt tudjuk-e, hogy mennyi új munkahelyet generálnának a további „maszatok”?
– A Masat-1 kapcsán rengeteg ember érintetté vált, és ha tudunk majd nemzetközi porondon pályázni, akkor nagyon nem mindegy, hogy a megcélzott pénzekből mennyi kerül ismét külföldre. Ahogy számoljuk, több tíz, akár száz embert is tudna foglalkoztatni közvetlenül egy ilyen projekt, közvetve még többet – de ESA-tagság nélkül ez elképzelhetetlennek tűnik.
– Maga a Masat-1 meddig dolgozik majd?
– 1,5-4 év a tervezett fent léte, ebből a minimális élettartam 3 hónap, de elképzelhető, hogy majd egyszerre két magyar műhold lesz fönt, ha elkészül időben a Masat-2. Azt még nem mondtam, de ennek a Masatnak kisebb az energiafelhasználása, mint egy mobiltelefonnak, mégis 3000 kilométerre elkommunikálunk vele, ez egy eléggé nagy mérnöki kihívás volt. Persze mindig jöhet egy komolyabb napszéltevékenység, ami „elsöpri” az egész elektronikát; még a Nemzetközi Űrállomásnak is módosítani kell a pályáját, ha egy komolyabb napszéltevékenység bekövetkezik, így érthető, hogy egy ilyen CubeSat méretű eszköznek ez még nagyobb probléma.
– És akkor a lényeg: mit fog csinálni ez a tízcentis kocka?
Lapozzon tovább!
---- Oldal címe ----
– Ami miatt feltesszük a Masat-1-et azon túlmenően, hogy tanuljunk rajta és demonstráljuk a tudásunkat, az az volt, hogy ő lesz az előfutár. Sok minden információ rendelkezésünkre áll a világűr vonatkozásában, de úgy, hogy nem vagyunk ESA-tagok, nem mi fejlesztettünk, kutattunk az 1960-as évek óta, nagyon sok adathoz nem férünk hozzá. Például a műhold termikus viszonyairól nagyon kevés információnk van. Már a Masat-1 körülbelül 150 telemetria adatot fog gyűjteni. Ugye egy átlagos pikoszatellit ennek a tizedét tudja. Mi megpróbáltunk minden lehetséges mérést, ami ebbe az 1 unitba belefér, beleszuszakolni; mérjük a mágneses teret, vizsgáljuk a nap „irányát”, közben vizsgáljuk a fedélzeti részegységek hőfüggéseit – a hőprofilokat, hogyan terjed a hő a szerkezetben, vizsgáljuk a fedélzeti áramkörök aktuális állapotát, vizsgáljuk a napelemek viselkedését napos és árnyékos oldalon, felmelegedés, lehűlés szempontjából, valamint számos további aspektust. A leírt adatokat kiértékelve nyilván a Masat-2-t már egy sokkal felkészültebb módon, egy nagyobb biztonsági fokra tudjuk kifejleszteni.
– Azt lehet-e tudni, hány műhold van fent összesen a világűrben?
– Üzemelő műholdak számáról léteznek statisztikák, becslések, ezek pontosak is lehetnek, főleg ha tudjuk, mennyi kémműhold van fönt... de azt azért érdemes megjegyezni, hogy rendkívül sok eszköz kering fönt, akár nem üzemelő, akár levált rakétadarab, hordozóalkatrész, amik miatt a műholdak és rakéták pályáját nagyon nehéz tervezni. Rendelkezésre áll egy szimulációs szoftver erre, nálunk az egyetemen is van. Mi nem a rakéta pályáját terveztük vele, hanem azt vizsgáltuk, hogy a műhold – adott pályán – mennyi időt tölt napos, és mennyit árnyékos oldalon, tehát mennyi energia áll majd rendelkezésünkre. Visszatérve a kérdésre: több tízezer nagyobb méretű objektum található a Földhöz közeli térben, a távolabb eső részekről nem is beszélve. Vannak többtonnás objektumok is közöttük, és olyan is, amelyik még több tíz évig marad űrszemétként a világűrben. Előbb-utóbb mindegyikük elég a légkörben, vagy valamilyen deorbitációs folyamat végén eléri a légkört és megsemmisül. Nagy erőkkel dolgoznak az űrszemét kérdésein.
– Arról mit lehet elárulni, hogy mekkora a titkolózás az űrtudományban, akár a Masat-1 esetében?
– Mi is hasonló utat járunk be, mint mások, de már az első generációnál is láttuk, hogy érdemes védeni a tudásunkat, hiszen több olyan megvalósítást is alkalmaztunk a Masat-1 esetében, ami egyedi ebben a műholdosztályban. A megfelelő hivatalokkal, szakemberekkel folyamatosan egyeztettünk a projekt folyamán. Magának a műholdnak a szállításában is profi segítséget nyújtottak, jó partnerek voltak ebben, a tudás védelmét így megfelelően kezelni tudtuk. Az egy másik történet, hogy tudás nem csak az űreszközben van: az emberek, akik azt kifejlesztették, azok is rendelkeznek egy bizonyos tudással. Így fontosnak érzem, hogy ezeket az embereket meg tudjuk tartani a hazai űrkutatás és űripar számára megfelelő projektekkel, támogatással – például az ESA-tagság révén. Nagyon büszke vagyok a csapatra már az eddigi eredmények alapján is, a jövő pedig még számos műholdat tartogathat számunkra!
