Thomas Parnell forró szurokkal töltött meg egy lezárt üvegtölcsért, majd három évvel később felnyitotta. Azt akarta bemutatni diákjainak, hogy a szurok szobahőmérsékleten nyúlós. Ennek bizonyítására azonban még nyolc évet várnia kellett, az első csepp ugyanis csak 1938-ban vált ki.
Azóta további hét csepp távozott a tölcsérből – mindegyik teljesen észrevétlenül. Bár a Pitch Drop Experiment (Szurokcseppkísérlet) azóta az interneten webkamerával folyamatosan követhető, a kamera legutóbb épp akkor hibásodott meg, amikor 2000-ben kipottyant a legutóbbi szurokcsepp. Így szemtanú nélkül maradt az esemény.
John Mainstone, a kísérletet jelenleg felügyelő tudós kiszámította, hogy a következő csepp kiválására „csak” 2013-ig kell várni. És aki azt lekési, annak sem kell aggódnia, hiszen „legalább száz évre elegendő szurok van a tölcsérben”.
A szurok egy fekete, kátrányszerű anyag, amely a kőolaj, kőszén, fa és mézga feldolgozásakor keletkezik. Szobahőmérsékleten a szurok kemény és merev, egy kalapáccsal könnyedén széttörhető. Mégis folyadékként tartják számon, még ha szupersűrű folyadékként is. A Queenslandi Egyetemnek a kísérleten alapuló becslései szerint százmilliárdszor sűrűbb, mint a víz.
