Anita Hollishead, a Lincolni Egyetem konzerválási és restaurátor szaka mesterkurzusának hallgatója akkor figyelt fel a „sellőre”, amikor a Buxtoni Múzeumban dolgozott – olvasható a BBC News hírei között.
„Úgy véljük, hogy a 19. század közepéről származhat, nagy valószínűséggel Japánból, vagy más térségbeli országból érkezhetett. A távol-keleti halászok nagy számban állítottak elő »sellőket«, amelyekre jelentős kereslet mutatkozott. Sokan úgy vélték, hogy valódi lények, s igazi attrakciónak számítottak Londonban a 19. század közepén” – magyarázta Anita Hollishead.
A Lincolni Egyetem kutatói röntgenvizsgálatnak vetették alá az „emberi” felsőtesttel és halfarokkal rendelkező „leányt”, amelyről kiderült: felsőteste fából és drótból készült vázra épült.
„Fogazatát csontból faragták, szemei pedig nagy valószínűséggel kagylókból készültek” – vélekedett Anita Hollishead.
A kutatócsoportnak már sikerült megállapítania, hogy a „hableány” hajkoronája emberi hajból készült, további DNS-vizsgálatok során pedig most arra keresik a választ, hogy milyen halfajta „kölcsönözte” a „sellő” alsótestét.
A „hableánynak” 1982-ig párja is volt, a „férfisellő” jelenleg a londoni orvostörténeti intézet gyűjteményét gazdagítja.
A „hableány” és a „férfisellő” azonban ismét találkozhat, ugyanis az „ifjút” kikölcsönzik a Buxtoni Múzeum és Művészeti Galéria március 19. és május 13. között megrendezendő időszaki kiállítására.
