David Martill, a Portsmouth-i Egyetem professzora és David Unwin, a Leicesteri Egyetem paleontológusa a Londoni Természettudományi Múzeum őskövületeit vizsgálva fedezték fel a töredékes állapotban fennmaradt fosszíliát. A százmillió éves lelet Cambridgeshire grófságban, a Cambridge Greensand kora kréta időszaki kőzeteiből került elő – olvasható a Discovery News hírei között.
Százmillió évvel ezelőtt a mai Cambridgeshire grófság területét tenger borította, déli részén, London helyén viszont egy trópusi éghajlatú sziget emelkedett, amelynek igen gazdag volt az élővilága. Dinoszauruszok, krokodilok, teknősök éltek itt, a vizeket halak és tengeri hüllők – ichthioszauruszok, plezioszauruszok – népesítették be.
A Coloborhynchus capito szárnyfesztávolsága elérhette a hét métert. Állkapcsában hatalmas fogak sorakoztak – alul-felül két-két 7,6 centiméteres fog volt, a hátsók hossza pedig meghaladta a 10 centimétert.
„Amikor a Coloborhynchus capito összezárta állkapcsait, a fogak egymásba kapcsolódtak” – magyarázta David Martill, aki szerint az erőteljes fogazat nemcsak halfogásra, hanem az ellenség elrettentésére is szolgált.
Darren Naish, a Southhamptoni Egyetem paleozoológusa, aki nem volt részese a kutatásnak, arra mutatott rá, hogy a Pterosauria család korai képviselői, a fogakkal rendelkező szárnyas gyíkok is nagy testméretekre tehettek szert. Az egyik legnagyobb szárnyas gyík az utolsó pteroszauruszok közé tartozó Quetzalcoatlus volt, amelynek szárnyfesztávolsága elérhette a 12-15 métert.
„A fogakkal rendelkező Ornithocheirus hüllők nagy testméreteket ölthettek, de nem akkorákat, mint a később élt fogatlanok” – emelte ki Naish, aki szerint lehetett valamiféle „üvegplafon”, amely meggátolta, hogy a Pterosauria család korai, fogakkal rendelkező fajai rendkívüli testméretre tegyenek szert.
origo.hu
Erre nagyon ráfázhat Magyar Péter, újabb ügyekben jelentették fel
