Az amerikai, brit, dán és jordániai régészek kutatásairól a PLoS ONE című internetes folyóiratban jelent meg tanulmány. Az expedíció Jordánia keleti részén, sivatagos területen három éven át végzett ásatásokat, ahol egy kéthektáros területet tártak fel. A ma igen száraz, barátságtalan vidék a legutóbbi jégkorszak során buja növényzettel borított terület volt, amelyet bővizű folyók és patakok szeltek át – olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon.
A feltárások során százezrével kerültek elő kőeszközök, állati csontok és egyéb leletek, amelyek arról tanúskodnak, hogy ez hosszú időn keresztül rendkívül sűrűn lakott térség volt. „Ami megdöbbentő, hogy milyen intenzíven lakták a területet. Már húsz évezreddel ezelőtt vadászó–gyűjtögető közösségek telepedtek meg itt, hosszú távra rendezkedtek be, s itt temették el halottaikat is, holott a letelepedett életmódot általában a földműveléshez kapcsoljuk, amely tízezer ével később honosodott meg” – hangsúlyozta Jay Stock, a Cambridge-i Egyetem régésze, a tanulmány társszerzője.
A kutatócsoport eddig két kunyhót tárt fel teljesen. A szerény hajlékokat a földbe ásták, a falakat és a mennyezetet ágakból, rőzséből alakították ki. A radiokarbonos kormeghatározás tanúsága szerint az egyik kunyhó 19 300–18 600 éves lehet. „A kunyhókban állati csontokat, vörös okkerfestéket találtunk, valamint felfedeztünk egy rejtekhelyet, hol több száz átlyukasztott tengeri kagylóra bukkantunk. A kagylók a Földközi-tengerből és a Vörös-tengerből származnak, vagyis több száz kilométeres távolságról kerültek ide, ami a korabeli népesség kiterjedt cserekapcsolatairól tanúskodik” – emelte ki Lisa Maher, a berkeleyi Kaliforniai Egyetem régésze, az expedíció vezetője.
origo.hu
Magyar Péter véleménye 180 fokos fordulatot vett ebben a fontos kérdésben
