A vírusok nem képesek önálló szaporodásra, más sejteket használnak fel arra, hogy bennük megsokszorozhassák önmagukat. Ha azonban nem jut hozzá a megcélzott sejt genetikai állományához a vírus, akkor átmásolódása, ezzel szaporodása meghiúsul.
Az immunrendszer egyes sejtjei, a makrofágok és a dendritikus sejtek ellenállóbbnak tűnnek a HIV fertőzésével szemben, mint más sejtek. Ennek a rezisztenciának kritikus része a SAMHD1 jelű fehérje, amelynek működését most írta le egy nemzetközi kutatócsoport.
Ez a fehérje lebontja a DNS-t, így ha egy sejt másolatot akar magáról, akkor az építőkövek – dNTP-k, azaz dezoxinukleozid-trifoszfátok – közös tárhelyéről kell a szükséges elemeket összeválogatnia az új kópiához.
A Nature Immunology című szakfolyóirat legutóbbi számában közzétett tanulmány szerzői megmutatták, hogy a SAMHD1 fehérje annyira lecsökkentette a dNTP-k szintjét, hogy az már nem volt elegendő a vírus DNS-ének megépítéséhez. Ezzel a lépéssel pedig tulajdonképpen megakadályozta a sejt megfertőződését.
A makrofágok és a dendritikus sejtek képesek előállítani a szóban forgó fehérjét. „Lehetséges, hogy egy ilyen mechanizmus aktív a makrofágokban” – húzta alá Baek Kim, a kutatás résztvevője, a Rochester Egyetem orvosi központjának munkatársa.
Még nem világos azonban, hogy az elméleti eredmény miként használható fel a HIV vírus elleni gyakorlati küzdelemben, hiszen a vírus fő célpontja, az immunrendszer CD4 sejtje szaporodásához szintén igényli a dNTP-ket.
