Az Aegisuchus witmeri részlegesen fennmaradt koponyája Marokkóban került napvilágra, és a leletet több éve a torontói Királyi Ontario Múzeumban őrizték, míg Casey Holliday anatómus, a Missouri Egyetem docense, valamint Nick Gardner, a Marshall Egyetem kutatója tüzetesen szemügyre vette a fosszíliát – olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon. „A késő kréta időszakot, a 95 millió évvel ezelőtt periódust a dinoszauruszok korának szokás nevezni. Azonban a legutóbbi időben számos olyan fosszília került napvilágra, amelynek alapján ez az időszak legalább annyira a krokodilok kora is volt” – vélekedett Casey Holliday.
Az egykori ereknek helyet adó „barázdákat” tanulmányozva a koponyán Casey Holliday arra a következtetésre jutott, hogy az Aegisuchus witmeri a feje búbján egy fura kerek „bőrpajzsot” viselhetett, olyasféle képződményt, amilyenhez hasonlót még sohasem figyeltek meg a krokodiloknál. A kutató feltételezése szerint a pajzs a párválasztás során volt hivatott elkápráztatni a kiszemelt partnert, esetleg az ellenségek megfélemlítésére szolgálhatott. Előfordulhat azonban, hogy a pajzs a hüllő agyának hőszabályozását végezte.
Casey Holliday összehasonlította az Aegisuchus witmeri koponyáját más krokodilfélékével, s arra a következtetésre jutott, hogy sokkal „laposabb” volt, mint az utódoké. Ebből arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy az Aegisuchus witmeri aligha szállt harcba a dinoszauruszokkal. Hosszú, keskeny pofájából ítélve inkább halászhatott: meglapult, s leste, hogy mikor úszik a közelébe a gyanútlan zsákmány, amelyet gyorsan bekapott.
„Hosszú pofája halcsapdaként szolgált” – hangsúlyozta Nick Gardner, a tanulmány társszerzője. A kutatók azt is kiszámították, hogy mekkora lehetett az Aegisuchus witmeri kifejlett egyede: a koponya alapján úgy vélik, hogy a feje 1,5 méteres volt, a testhossza pedig elérte a 9 métert.
origo.hu
Vitray Tamás találkozott a Magyarországon kószáló medvével
