A felfedezést a NASA IBEX (Interstellar Boundary Explorer – csillagközi határt felfedező) műholdja segítségével tették. A 2008-ban útnak indított műhold, amely 322 ezer kilométerre kering a Föld felszínéről, azt a „vidéket” tartja szemmel, ahol a napszél a hideg csillagközi gázokkal „ütközik össze”. Az „incidens” lökéshullámot hoz létre, amelynek hőmérsékletét mérik az IBEX műszerei. A hélioszférának nevezett „buborék” ugyan megóvja a Napot és a bolygókat a veszélyes kozmikus sugárzástól, azonban a semleges részecskék átjutnak e védvonalon – ezek eloszlását is feltérképezi az IBEX.
A legutóbbi kutatások kimutatták, hogy a Naprendszerben sokkal több szabadon „lebegő” oxigénatom van, mint a közvetlen szomszédságban lévő csillagközi térben. „Egy rejtélyre bukkantunk: felfedeztük, hogy a Naprendszeren kívül eső anyag különbözik a »belső« anyagtól” – fogalmazott David McComas, a texasi Délnyugati Kutatóintézet tudósa.
A csillagközi térség „oxigénhiányos” állapota azonban nem gátolhatja a Föld-szerű planéták keresését – hangsúlyozták a bolygóvadász projekt résztvevői. „A galaxis összes csillagában rengeteg az oxigén, ahogy megtalálható abban a »nyersanyagban« is, amelyből a csillagok és a bolygók fejlődnek” – hangsúlyozta közleményben Geoff Marcy, a berkeleyi Kaliforniai Egyetem kutatója.
Míg az IBEX Föld körüli pályáról kutatja a Naprendszer peremvidékét, a NASA két űrvándora, az 1977-ben indított Voyager-ikrek a határ felé tartanak. A tudósok szerint még több hónapig eltart, míg a Voyager-1 átlépi a Naprendszer határát, és így az első ember alkotta műhold lesz, amely kijut a csillagközi térbe.
origo.hu
Ezzel a technikával bújtatják Magyar Pétert a mentelmi jog mögé
