A húsevés megfoszt az édes íztől?

Étrendje, a kizárólagos húsfogyasztás következtében számos húsevő emlős elveszítette az édes íz érzékelését egy amerikai tanulmány szerint.

Korábbi kutatások már kimutatták, hogy megszelídített vadmacskák, amelyek kizárólag húson éltek, meghibásodott génjeik miatt nem érzékelték az édes ízt. Az érzékelésre szakosodott philadelphiai Monell Intézet tudósai e kutatásokból kiindulva döntöttek úgy, hogy megvizsgálják: más húsevő emlősök elveszítették-e az édes íz érzékelését. Ennek érdekében tizenkét emlősfaj esetében tanulmányozták az édes íz érzékeléséért felelős géneket.

„Az édes íz érzékelése, amelyről azt hittük, hogy általános az állatoknál, az evolúció során számos fajnál kiveszett, ami valóban váratlan” – hangsúlyozta Gary Beauchamp, a Monell Intézet biológusa, a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) című tudományos folyóiratban hétfőn megjelent tanulmány fő szerzője.

Eszerint az édes íz érzékelési képességének megőrzése szoros kapcsolatban áll az állat táplálkozási szokásaival. A sörényes fókáknál és a prémes fókáknál, a közönséges fókáknál, az ázsiai vidránál vagy a foltos hiénánál, amelyek kizárólag húst esznek, károsodtak az édes íz érzékeléséért felelős gének. Az elsősorban húsevő, de más típusú élelmet is fogyasztó cibethiéna, a pápaszemes medve, a mosómedve és a vörös farkas esetében azonban megmaradt ez a képesség.

A kutatók az öt alapvető íz közül az édesnek és az ötödik alapíznek, az umaminak a receptorait eredetileg szárazföldön élt tengeri emlősöknél, így sörényes fókáknál és palackorrú delfineknél is megvizsgálták. Ezekre az állatokra azért esett a választás, mert közvetlenül lenyelik az élelmet, ami arra enged következtetni, hogy az íz nem játszik nagy szerepet az élelem kiválasztásában.

A várakozásoknak megfelelően az ízérzékelés-vesztés igen kiterjedt volt ezeknél az állatoknál. Az édeset és az umamit érzékelő gének egyiküknél sem működtek. A delfineknél ráadásul a keserű ízt érzékeltető gének sem aktivizálódtak.

„A tanulmány rávilágított arra, hogy a szájüregben lévő ízérzékelő receptorok nem szükségesek egyes fajok fennmaradásához” – szögezte le Peihua Jiang, a Monell Intézet molekuláris biológiával foglalkozó kutatója.