A Messenger űrszonda még tavaly márciusban küldte el az első felvételeket a bolygóról. Bővebben>>>
A Messenger a második űrszonda, amely a Naprendszer legkisebb és legbelsőbb bolygójáról, a Merkúrról készít felvételeket. Az első az ugyancsak amerikai Mariner-10 volt, amely 1974–1975-ben háromszor közelítette meg a bolygót, de felszínének csupán 45 százalékát tudta megfigyelni. További adatokat nyertek a 2004 augusztusában indított Messengernek köszönhetően, amely néhányszor elrepült a Merkúr mellett, míg 2011. március 18-án a bolygó körüli pályára állt. Az űrszonda 12 óránként kerüli meg a bolygót 200 kilométeres minimális magasságban, s hét kis műszerével lefényképezi a bolygó egész felületét, tanulmányozza a mágneses teret, a légkört és a planéta szerkezetét.
A Naphoz való közelség okán a Merkúr felszínén a hőmérséklet eléri a 400 Celsius-fokot, ugyanakkor a pólusokon lévő kráterek némelyike állandó árnyékban van, „fagycsapdaként” működve. Az 1990-es években földi telepítésű rádióteleszkópokkal észlelték először, hogy a Merkúr sarkvidékei visszaverik a radarhullámokat, ami a jég jelenlétére utal. A Messenger űrszonda most kimutatta, hogy ezek az úgynevezett radarfényes területek, ahonnan jobban visszaverődtek a rádióhullámok, az árnyékban lévő kráterekkel esnek egybe.
„Mindeddig nem voltak olyan felvételeink a felszínről, amelyeken azonosíthattuk volna, hogy hol helyezkednek el ezek a radarfényes foltok” – hangsúlyozta Nancy Chabot, a John Hopkins Egyetem alkalmazott fizikai laboratóriumának kutatója.
A tudósok az Arecibói Obszervatórium által a radarfényes foltokról összegyűjtött adatokat „rávetítették” a Messenger kettős képfelvevő rendszerével (MDIS) készített felvételekre. „A MDIS-felvételek tanúsága szerint a déli sarkon a radarfényes területek az örök árnyékban lévő kráterekben találhatók” – magyarázta Nancy Chabot, hozzátéve, hogy az északi sarkon is csak a leárnyékolt területeken fedezhetők fel radarfényes foltok, ami a vízjég-hipotézist erősíti.
Nincs bizonyíték
Ugyanakkor, mint a kutató kiemelte, még nem lehet beszélni szilárd bizonyítékokról. Sok kráter esetében a jég megmaradásához arra lenne szükség, hogy egy 10-20 centiméteres szigetelő üledékréteg borítsa.
A Messenger projektben résztvevő tudósok a Science Expressben közöltek tanulmányt arról, hogy a Merkúr történetének jelentős részében geológiailag aktív volt. Az űrszonda által gyűjtött adatok azt mutatják, hogy a bolygó felszínén lévő becsapódási kráterek kialakulásuk után „eltorzultak” valamilyen geológiai folyamat miatt.
Máshol ilyet még nem észleltek
A Messenger-program tudósai felvázolták a Merkúr belső szerkezetére vonatkozó új modellt is, amely szerint a bolygó hatalmas magját vas-szulfid burok veszi körbe, hasonló struktúrát még egyetlen másik bolygónál sem észleltek.
