Elkészül valaha a tökéletes hazugságvizsgáló?

Eljuthat-e odáig a technikai és tudományos fejlődés, hogy kifejlesszék a tökéletes hazugságvizsgálót? A válaszok egyelőre ellentmondásosak.

A The Truth Machine című 1996-ban megjelent science-fiction regényben tudósok feltalálnak egy olyan eszközt, amely teljes pontossággal képes kiszűrni a hazugságot. Vagyis az eszköz segítségével eltörölhető a bűn, a bűnözés megszűnik, és az emberiséget meg lehet óvni saját maga rombolásától, amely természetesen szép és jó.

Lehetséges-e, hogy egy ilyen gép egyszer tényleg elkészül a valóságban? – teszik fel a kérdést a BBC cikkében, egyből megadva a választ: bármerre is halad a technikai fejlődés, ilyesmi nem lesz lehetséges. A poligráfot immár száz éve használják: a vezetékes eszköz a rángó tűkkel a nyomozások alapvető eszközévé vált. Ugyanakkor nincs szilárd bizonyíték arra, hogy a figyelt jelek – gyorsabb szívverés, nehezebb légzés, bőrreakciók – pontosan azt jelzik, hogy valaki hazudik. Mindennek ellenére úgy tűnik, ennél jobb eszközt nem lehet kifejleszteni arra, hogy kiderüljön, ki hazudik, és ki nem.

A poligráfon túllépve néhány tudós azonban az agyszkennerek felé fordult. Ezt a területet két technológia uralta. Az első elektronikus érzékelőket használ, amely a fejbőrön keresztül érzékeli az elektromos jelet vagy agyhullámot, az úgynevezett P300-at, amely akkor jelentkezik, ha felismerünk valamit. A keresett jel, amely minden kétséget kizáróan megmutatja, ha valaki rejteget valamit, olyan lenne, mint egy gyilkos fegyver. Minden bizonnyal hasznos volna, de hosszú út vezet egy minden célra alkalmas hazugságkimutatási módszer kifejlesztéséhez, és évek óta vitatkoznak azon, hogy mennyire lenne hatékony.

A másik technika egy olyan eljárás, amely során a mágneses rezonancia készüléket (fMRI) használják. Ez az idegsejtek állapotát vizsgálja úgy, hogy a vér áramlását követi nyomon, amely a sejteket tápanyaggal és oxigénnel látja el. Több fMRI-vizsgálat azt állapította meg, hogy az agy bizonyos részei aktívabbak akkor, ha az emberek hazudnak, mint amikor igazat állítanak. Mindez azt szolgálja, hogy elnyomjuk a késztetést arra, hogy becsületesek legyünk és az igazat mondjuk. De nem létezik úgynevezett hazugságközpont az agyban. Azok a területek, amelyeket az fMRI-vizsgálatok során megvilágítottak, sok funkciót töltenek be. Akkor is képesek nagy aktivitásra, amikor az emberek az igazat mondják, vagy épp azon tanakodnak, hogy legyenek-e őszinték, vagy sem.

Tehát hogyan lehetnek pontosak a vizsgálatok? Laboratóriumi kísérletek során képesek érzékelni a hazugságok 78-85 százalékát. „Távol vagyunk még a tökéletes hazugságvizsgálótól – mondja Giorgio Ganis, a Plymouth Egyetem munkatársa, aki az fMRI-eljárást használja a megtévesztés tanulmányozásában. – Marad még egy 15-20 százalékos esély arra, hogy egy ártatlan embert tévesen hazugnak tituláljunk.”

Ami különösen aggasztó, hogy ezek a vizsgálatok leegyszerűsített és mesterséges körülmények között történnek, és az önkéntesek kártyák segítségével hazudnak. Arról nagyon keveset tudni, hogyan fog működni az fMRI egy sokkal valóságosabb helyzetben. Ráadásul a hazugságoknak többféle típusa van. Ganis azt találta, hogy a hazugságok különböző típusai az agyi tevékenység különböző mintáit hozzák létre.

A hazugságészlelés függ az egyén memóriájától, amelyek szubjektívek és esendők. 2008-ban Jesse Rissmann a Stanford Egyetemről megállapította, hogy az fMRI-vizsgálatokban érzékelték, ha az önkéntesek azt gondolták, hogy már láttak egy arcot, de azt nem mutatták ki, hogy a dolog ténylegesen megtörtént-e. Ha az emberek meg vannak győződve a hazugságaikról, vagy ha egyszerűen fontos információt felejtettek el, azt a készülék nem jelezte.